Egy hónap ismeretség után babát várt Mérai Katalin

– Mindössze egyhónapnyi ismeretség után gyermeket vállaltak a mostani párjával. Azonnal tudta, hogy nagy szerelem lesz?
– Nem, munkakapcsolatként kezdődött. Harmincöt éves voltam, volt egy sörözőm, amit akkoriban nyitottam. Sörpartnert kerestem, ő volt a cég területi képviselője. Amikor először találkoztunk, sarokcsiszolóval a kezemben, melegítőben görnyedtem a padlón… Állítólag, amikor meglátott, azt gondolta, hogy „nekem ez a nő kell!”. Én meg el voltam varázsolva a sörözővel, észre sem vettem, hogy tetszem neki. Aztán a megnyitón egyszer csak elkezdett folyni a sörhűtő. Felhívtam, mire azt mondta, hogy le kellene szívni a kondenzvizet. Nyilván fogalmam sem volt, hogy miről beszél, de mindegy is volt, mert tíz perc múlva ott termett, és elhárította a problémát. A barátnőim meg később mondták, hogy ugye tudom, hogy egy területi képviselőnek nem kötelessége este tízkor jönni, és megszerelni a hűtőt. Fogalmam sem volt… Mint ahogy arról sem, hogy tetszem neki. Amint végre rájöttem, hogy mit akar, talán egyből szerelembe is estem, de azt hiszem, 35 évesen ezt már nem ugyanúgy éli meg az ember, mint kamaszként. Sokkal fontosabb az intelligencia, sosem lehetett a külsőségekkel levenni a lábamról.

–Ezek után felpörögtek az események. Alig egy hónap együttlét után már teherbe is esett. Ez egy tudatos döntés volt?
– Valóban gyorsan teherbe estem. Mindketten meglepődtünk, hogy már úton is van a baba, ugyanis nem volt tervezett, ennek ellenére teljesen természetes volt, teljesen egyértelmű, meg aztán én sem voltam már babakorú. Bálint egy isteni ajándék, ami az égben lett elrendelve. Sosem volt kétségem afelől, hogy megtartjuk a babát, attól viszont sokkal jobban féltem, hogyan mondom el anyukámnak. Pedig lányanyának már túlzással sem voltam nevezhető. Bálint érkezését a bűvös három hónapig a szüleim előtt is titokban tartottuk. Húsvéthétfő volt, levittem hozzánk bemutatni a páromat, s a bemutatással egy időben be is jelentettük, hogy hamarosan érkezik a lurkó.

– A mostani párja 2009-ben, Bálint első születésnapján meg is kérte a kezét. Hogyhogy nem házasodtak össze azóta?
– Azonnal igent mondtam, és úgy gondoljuk, a kimondott szavak örökre szólnak, így nincs szükségünk formaságokra. Tulajdonképpen az eljegyzésünk volt a házasságunk is. Esküvőre, nagy felhajtásra nem vágyom. A mi kapcsolatunkat Bálint hitelesíti.

– Jelenlegi párja előtt már hárman próbálkoztak azzal, hogy bekötik a fejét. Mi volt az oka az elutasításoknak?
– Amikor elsőként megkérték a kezemet, még nagyon éretlen lettem volna a házassághoz. 19 éves voltam, már éreztem, hogy ez a kapcsolat nem az igazi, amikor az akkori párom feltette a nagy kérdést. Ő is érezte, hogy kifelé megyek a kapcsolatból, csak azért kérte meg a kezem, hogy együtt maradjunk. A második lánykérésre, amikor igent mondtam, hirtelen még jó ötletnek tűnt, később már nem. Számomra problémát jelentett, hogy az akkori páromnak már volt gyermeke. Én ehhez még éretlennek tartottam magam, hisz egy gyerekkel rendelkező emberrel együtt élni már sokkal nehezebb, nagy a felelősség, én pedig még mindig nagyon fiatal voltam. A harmadik próbálkozásnál pedig mindketten azt éreztük, hogy épp ellenkező irányba tart az életünk. Nem akartuk feladni a karrierünket, amiért oly keményen dolgoztunk, tulajdonképpen elmentünk egymás mellett. Egyébként mindhárom exemmel megmaradt azóta is a jó viszony, tiszteljük egymást, és nem felejtjük el azt a sok jót, amit annak idején egymástól kaptunk.

– Ezek után mégis mivel tudta a mostani párja megfogni? Miben más, mint a többiek voltak?
– Az előzőeknél talán még én sem voltam kész a lánykérésre, most már én is idősebb vagyok. Talán meg kellett tanulnom jól szeretni, amiben az az alapvető, hogy hagyjuk a másikat élni, és tiszteljük őt. Nálunk nincsenek viták például abból, hogy mikor jön haza a sörözésből, mint ahogy féltékenység sincs köztünk, csak féltés. Az fogott meg leginkább benne, hogy roppant intelligens. Civil foglalkozású, de végtelenül nyitott és érzékeny a művészetekre. Nagyon jó szellemi partner, ami lehetővé teszi, hogy sokat beszélgessünk.

– Mennyire része a romantika a kapcsolatuknak?
– A párom a mai napig le tud venni a lábamról, pontosan az intelligenciájával. Nagyon alapos, körültekintő és figyelmes. Mindig érzi, mire lenne leginkább szükségem, mi az, amiben feltétlenül várom a segítségét. Ez lehet egy olyan apróság is, mint a mosogatás vagy a mosás berakása. Mindketten szeretjük és igényeljük is a romantikát, improvizatív személyiségek vagyunk. A negyvenedik születésnapomon például egy nyári táborban dolgoztam tanárként. A párom felhívta a főnökömet, és a legnagyobb titokban kikért tőle. Majd egyszer csak megjelent, és elvitt engem egy Balaton-parti szállodába, ahol előre leszervezett mindent. Megrendelte a vacsorát, de még a bort is. Tulajdonképpen elrabolt.

Az első csók

– 13-14 éves lehettem. Udvarolt egy fiú, csak a keresztnevére emlékszem már. Tibivel egy délutáni matinéra ültünk be, mert arra engedtek el a szüleim, ott csókolt meg. Az első randim tulajdonképpen az első csók élménye is volt. Hazakísért, pontosan addig jártunk, mert az ajtóban megbeszéltük, hogy ennek sajnos vége.

Ha több kell az átlagosnál, keresse a Borsot a Magazinokkal!