Vélemény: Tisztelt Művész úr!

Filozófiája nemcsak a mostani helyzetére, a melegprostik világára érvényes, hanem a média világára is, amelybe lassan három éve önként lépett be.

Három csoportja van az itthoni reality hősöknek. Az egyik, és talán a legszerencsésebb, akire a kutya sem emlékszik a műsor után, és ott folytathatja az életét, ahol abbahagyta a beköltözés előtt. Az okosabbik, és egyben legkisebb hányada a csapatnak, aki tűzközelbe kerül a csatornánál, lefekszik valakivel vagy sem, de szerkesztő, műsorvezető vagy egy másik műsor szereplője lesz fél éven belül.

És maradnak a Cristofelek, akikkel elhitetik, hogy sztárok, művészek, és az összes bőrt lenyúzzák róluk. Lépten-nyomon segítenek nekik hülyét csinálni magukból, és mivel a műsor nem hozta meg számukra a várt kitörést a reménytelenségből, mindenbe belekapaszkodnak, amiben lehetőséget látnak, de végül magukra maradnak.

Így lett a börtönt is majdnem megjárt kubaiból „polihisztor”: rapper, felszolgáló, testépítő, pizzasütő, reklámmenedzser, és végül melegprostituált. (Nem túlzás, ezeket tényleg mind végigjárta.) Sokan megmosolyogják a jóindulatú, butácska fiút, aki elindult a nyomorból szerencsét próbálni, hogy segítsen a szülein. Jobb esetben maga Cristofel is nevet saját magán, rosszabb esetben VV Éva ágya várja az elvonón vagy BB Évié a pszichiátrián.

Kétség nem fér hozzá, propellerező, pénzért bármire képes fiatalokkal könnyű műsort csinálni, kérdés, hogy nekik megéri-e.