40 évesen talált rá a szerelem Gyebnár Csekkára

Egy interjúban azt mondta, gyereket akar, de férjet nem. Pedig teljes az összhang önök között, mindenki arra számít, hatalmas lakodalom lesz.

Nagyon rendszerellenes ember vagyok, nem szeretem, ha megmondják, hogy mit illik és mit nem. A házasság is ilyen. A házasság intézményében egyébként sem hiszek, ha két ember egymásra talált, akkor ez az összetartozás papír nélkül is érvényes.

Voltam már házas, és maga a szertartás sem tetszik, ahogy vonulni kell a templomban, házasságkötő teremben, majd az emberek égre-földre esküdöznek egymásnak örök hűséget… Hülyén érezném magam ebben a szituációban. Az első házasságom is tele volt hazugsággal, akkor meg minek az a sok fogadalom? Édesanyám nemrég kérdezte, hogy nem bánom-e, hogy nem leszek már feleség soha többet. Határozott nem volt a válaszom.

De gyermeket szeretne?

Isti az első férfi, akivel igen, ebből is tudom, hogy ő az igazi. Tavaly egy nagyobb lakásba is költöztünk, ahol több a hely, elfér a gyerek. Picit későn találtunk egymásra, lekötött munkáink is vannak jó előre, így ahhoz is igazodni kell, de tervben van a gyerek. Tudom, hogy negyvenévesen ketyeg a biológiai órám, de mindig is sportoltam, egészségesen éltem, vigyáztam magamra, remélem, nem lesz baj ezzel.

Eredetileg persze nem az volt a terv, hogy negyvenévesen még mindig csak a gyerekvállalásra készülök, de így hozta az élet. A házasságomban például éreztem, nem működik a kapcsolat, arra pedig nem akartam gyereket vállalni. Utána pedig jó ideig úgy gondoltam, nem is kell férfi az életembe.

Azt mondja, nem szereti követni a normákat. A kapcsolatuk is ennyire liberális?

Igen. Nálunk nincsenek lebontva tisztán női és férfi szerepek sem, így az sem, hogy az egyik féle házimunkát csak a férfi, vagy csak a nő csinálhatja meg. Rendszertelenül élünk, mindketten rengeteget dolgozunk, „aki kapja, marja” alapon működik a házimunka. Aki többet van otthon, vagy előbb ér haza, az csinálja.

A sorozatban Bokros Gizi korábban Vili bácsival, egy nálánál húsz évvel idősebb férfival esett szerelembe. Az ön értékrendjébe is belefér ilyesmi?

Akkoriban sokan megkérdezték, de még mindig nem tudom a választ. Talán nem. Egy olyan ember számára, mint Bokros Gizi, nagyon is valós alternatíva lehet egy Vili bácsi féle figura, aki a hányattatott, tönkrement életébe rengeteg sok jót hozott, felemelte. Nekem, azt hiszem, erre nincs szükségem. Bár sokáig azt gondoltam, hogy férfira sem.

Miért?

A válásom után berendezkedtem az egyedüli életre, még egy takaros kis lakást is vettem. Azt éreztem, hogy nem kell bármi áron kapcsolatban lennem, akkor inkább egyedül. Nem is értem sok barátnőmet, aki azt mondja, képtelen egyedül lenni, inkább megalkuszik egy kapcsolatban, csak hogy legyen mellette valaki.

Különösen igaz ez a gyerekesekre. Szerintem egy nőnek is meg kell élnie, milyen egyedül élni, meg kell tanulnia a saját lábán is megállni, nem csak mindig egy férfira támaszkodva várni a segítséget. Amikor Isti jött, én még akkor is tiltakoztam az ellen, hogy nekem kellene kapcsolat. Az egy ilyen korszak volt. Aztán nem volt mit tenni, tulajdonképpen sorsszerű volt a találkozásunk, két hét múlva már együtt éltünk, és azóta is sülve-főve együtt vagyunk.

Hogyan ismerkedtek meg, és hogyan adta be a derekát mégis?

Rengeteg közös barátunk van, és a megismerkedésünk előtt is már számtalanszor találkoztunk, csak egyikünk sem emlékszik rá. Hosszú évek óta kerülgettük egymást, még olyan is volt, hogy egymás melletti házban volt albérletünk, de akkor sem futottunk össze.

Aztán egy házibuliban minden megváltozott. Már az elején megláttam, és annyira tetszett, hogy el sem hittem, hogy egymáséi is lehetünk, ezért gyorsan el is hessegettem a gondolatot. Az ünnepelttel elhitették, hogy Isti az ajándék vetkőzős fiú – onnantól a lányok nem hagyták békén. Egyszer rám nézett, tudtam, hogy ki kell mentenem a lányok közül. Aztán a következő héten már vittük is egymáshoz a fogkefét.

Az ön által játszott Bokros Gizi elég csapongó életet élt. Az önök kapcsolatába beleférne a megcsalás?

Soha! Ha Isti megcsalna, elveszteném a hitem, és nagy valószínűséggel tényleg soha többet nem szeretnék párkapcsolatot. Nagyon féltékeny típus vagyok, pedig tudom, hogy az megöli a kapcsolatot. Ha rám tört korábban egy-egy „roham” sokszor még magamat is nehéz volt elviselni. De Isti ezt is kiölte belőlem, úgy bízom benne, mint még soha senkiben.

Mi szükséges ahhoz, hogy egy kapcsolat sokáig olyan nagy hőfokon égjen, mint az önöké?

Muszáj fenntartani az izgalmat, egy kis pici tűz tíz-húsz év múlva is kell, hogy lobogjon, amitől mindig vibrál, mindig jó a kapcsolat. Nem tudom megmondani pontosan, hogy a miénk mitől ilyen, de az biztos, hogy nagyon figyelünk egymásra és folyamatosan keressük azt, amivel örömet szerezhetünk a másiknak. Folyamatos tűzben égünk. Isti mindig megdöbbent, például rendszeresen rácsodálkozom arra, hogy mi az, ami egyáltalán megfogta bennem.

Mennyire romantikusak?

Nagyon. Nemrég költöztünk új lakásba, van egy pici teraszunk, ahol rendszeresen vacsorázunk kettesben, gyertyafénynél. Muszáj, hogy adjunk magunknak időt, amit csak kettesben töltünk, hiszen a hétköznapokon rohanunk. Viszont csak ettől él egy kapcsolat. István rendszeresen megteszi azt is, hogy meglep, és a stúdió előtt vár forgatás után. Ezt egyszerűen imádom! Még most is, ahogy róla beszélek, görcsbe rándul a gyomrom, öt év után is olyan szerelmes vagyok, mint egy tinilány. Isti ajándék a sorstól.

Az első csók

Rengeteg fóbiám van, az egyik ezek közül, hogy félek a magasságtól. Isti először vitt fel olyan magasra, ahova előtte senkivel nem mentem volna. Csobánkán álltunk a szikla tetején, amikor először megcsókolt. Amúgy rosszul lettem volna, de vele maximális biztonságban éreztem magam. 

Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!