Bonnie Tyler: a magyarok tudják, hogy kell bulizni

Viszonylag sűrűn és rendszeresen jár Magyarországon. Mi a véleménye hazánkról és a magyarokról?

A magyarok csodálatosak. Itt mindig rengeteg pozitív energiával gazdagodom, és nagyon feltölt az itteni emberek szeretete. És a magyarok jól tudják, hogy kell bulizni.

A Harley-Davidson Open Road Fest világsztár fellépőjeként már nagyon várjuk ismét hazánkba. Szereti a motorokat, a száguldást és az efféle izgalmakat?

Két héttel ezelőtt a Harley-Davidson-turné legutóbbi állomása a Francia Riviérán volt, Saint Tropez-ban, és ott több kört is mehettem ezekkel a motorcsodákkal. Fantasztikus élmény volt, ráadásul egy olyan járgányon is utazhattam, aminek hatalmas hangfalai voltak. Motorozás közben énekeltem Bruce Spingsteen számait, így utána már csak úgy szólítottak, hogy Bonnie Tiger.

Bár 63 éves, még mindig hihetetlenül vonzó nő, aki láthatóan ad magára. Megosztana néhány szépségtippet olvasóinkkal, amikkel megőrzi fiatalságát és szépségét?

Nincs semmi titok. Minden a sminken múlik, drágám. Remek termékek vannak már a piacon, és évente kétszer botoxkezelést is csináltatok. Másokkal ellentétben ezt soha nem is titkoltam.

De azért próbál valamennyire egészségesen élni? Figyel az étkezésre? Szokott sportolni?

Próbálok nem túl sok sült krumplit és egyéb zsíros ételt fogyasztani, de nem mindig sikerül, mert imádok jókat enni. Nemrégiben pár napot Portugáliában pihentem, kicsit el is hagytam magam, és most vagy három kilót le kellene adnom. De például a vörösborról sem vagyok hajlandó lemondani.

Tavaly ön képviselte Nagy-Britanniát az Eurovíziós Dalfesztiválon, így ismeri azt a miliőt. Mit gondol az idei győztesről, az osztrák Conchita Wurstról és az őt övező felhajtásról?

A verseny másnapján az egyik barátom, Rob Marshall küldött egy képet, amin én vagyok szakállal, bajusszal, és csak annyit írt mellé: látod, másképp is alakulhatott volna. De komolyra fordítva a szót, az osztrák dala határozottan jó volt és a produkciója is hatásosra sikeredett, nekem viszont a hollandok country-rock száma sokkal-sokkal jobban tetszett.

Férjével és egyben menedzserével, Robert Sullivannel már több mint negyven éve él boldog házasságban. Elárulná olvasóinknak, mi a titkuk?

Roberttel 1969-ben ismerkedtünk meg, 1973-ban házasodtunk össze, még azelőtt, hogy három évvel később igazán befutottam. Talán ez lehet a titkunk. Soha nem is gondoltam arra, hogy ő nincs mellettem. Persze azért mind a mai napig képes idônként az idegeimre menni.

Bár nem született gyermekük, láthatóan kiegyensúlyozott családi életet élnek. Hogyan sikerült feldolgoznia, hogy a gyermekáldás nem adatott meg önnek?

Sokáig mondogattuk, hogy majd jövőre teherbe esek, de aztán végül mindig úgy alakult a karrierem, hogy nem fért volna bele egy gyermek. Negyvenéves koromban volt egy vetélésem, most pedig már késő. Azt tanácsolom minden fiatalnak: ne hagyják túl későre a gyerekvállalást!

Több országban van házuk, Portugáliában, Új-Zélandon, illetve az Egyesült Királyságban is. Az ön számára melyik a legfontosabb?

Talán a walesi és a portugáliai. Most jöttünk vissza Algarvéból, ott pihentünk néhány napot, és annak ellenére, hogy itthon elég rossz volt az idő és pár napon belül két tévéfelvételem is volt Angliában, mégis jó volt hazajönni. Ez az otthonom, itt vannak a barátaim és a családom, akik a legfontosabbak a számomra. Bár apukám és anyukám már nem él, a kedvenc cipőiket a mai napig az ágyam mellett őrzöm.

A szabadidejében milyen zenét hallgat? Van olyan fiatalabb pályatársa, akinek a muzsikáját kedveli, esetleg nagyra tartja őt?

Nem sok CD-t hallgatok, inkább rádiózom, és ott is inkább a rockosabb dalokat kedvelem. Katy Perry Roar című számát hónapokig hallgattam és az új lemeze is csodálatos. De mostanában a countrysabb témákra kaptam rá, ezért az előző lemezem, a Rocks and Honey is ezt a vonalat képviseli. Az viszont elszomorít, hogy rengetegen adnak ki vegytiszta hangzású lemezeket, ami után a színpadon kiderül, hogy élőben nem is tudnak énekelni. Én mindig száz százalékot adok ki magamból a fellépéseimen, ezt Alsóörsön is láthatja majd a közönség.

Mik a tervei a jövőben? Gondolt már rá, hogy lassan leteszi a mikrofont?

Nem, egyáltalán nem. Addig fogok énekelni, amíg a közönség szeretné. Szerencsére még mindig rengeteg felkérést kapok, a zenekarommal hamarosan Mexikóba és Argentínába megyek, nyáron több fesztiválon is jelenésem lesz, októberben pedig Londonban adok nagy koncertet. Jövôre, az év elején pedig Dél-Afrika az úti cél. Amíg ennyi helyre hívnak, addig nem hagyhatom abba, nem igaz?