Régi számolócédulákra költi a pénzét Csaba

Szimeiszter Csaba gyerekkorában gyufásdobozokat és bélyegeket halmozott fel a lakásban. Gyűjtőszenvedélyét nem nőtte ki, hanem új célt keresett hozzá: a fővárosi építőipari vállalkozó számolócédulákat gyűjt. – A párom örömére néhány mappába befér a majdnem háromezer számolócédulám – mutatja a büszke gyűjtő.

– Nagy részük az 1930-as évekből való. Tíz év alatt gyűjtöttem össze antikváriumokat járva és különféle aukciós oldalakat böngészve. A legolcsóbb darabot száz forintért, a legdrágábbat háromezerért vásároltam, de számomra így együtt jóval nagyobb érté-ket képvisel, mint amennyit adtam érte.

A humor sok számolócédulát jellemez: ha a kínai nem kínai teát inna, hanem fiumei csokoládét, bezzeg nem fájna a hasa! – üzenik

A számolócédula a XIX. század végének nagy találmánya volt. Elsősorban szatócsboltok, vegyes kereskedések, kávéházak, fűszerüzletek használták. Ezeken adták össze a fogyasztott tételeket, de emellett reklámhordozó is volt. Sokszor frappáns, vicces szövegek kerültek fel rájuk, színvonalas grafikákkal, sőt fotókkal. Nagyjából 18 ezer számolócédula jelent meg Magyarországon.