Esztergályos: A férfiak érzékenyebbek

Emlékszem, a papámmal milyen istenien viccelődtünk akárhányszor együtt voltunk, ő nagyon könnyedén vett mindent, egy végtelenül szangvinikus ember volt. Tőle, dr. Esztergályos Károlytól örököltem a színészi tehetségemet, hiszen – bár gyerekorvos volt – világéletében színész szeretett volna lenni. A természetemben is rá ütök, egymás után járta meg a mennyországot és a poklot, ahogyan az én hangulatom is változik. Már akkor rájöttem, hogy a férfiak még sokkal érzékenyebbek, mint a nők, csak ezt leplezni akarják.

Valójában egy páncélréteget akarnak maguk elé tenni, de teljesen váratlan dolgoknál, nagy tragédiáknál kiderül, milyen mélyen is élik meg a fájdalmukat. A testvéreimet és a férjemet is láttam már szívből zokogni, de szerintem ez nem gyengíti, hanem erősíti a férfiról alkotott képet. Hogyan is gyengíthetné?

A férfi a teremtés koronája, ha ő nincs, élet sincs. Nagyon jó, hogy úgy teremtett bennünket az Isten, hogy egyszerre van férfi és van nő! Bár ma már a nők egyre határozottabbak, egy házasságban és egy férfi-női kapcsolatban nagyon fontos, hogy a férfi legyen a domináns és meglegyenek az alapvető nemi szerepek. Amikor egy technikai kütyüt nem tudok beállítani, a telefont nem tudom kezelni, akkor mennyei segítség tud lenni egy technikai zseni. A férjem is kezd konyítani ezekhez a dolgokhoz, bár a mi korosztályunk mindig egy lépéssel a fiatalok mögött jár, alig tudunk lépést tartani velük!

Nekem tehát egy kapcsolatban a hagyományos a természetes felállás, de aki ezzel nem ért egyet, mert „más”, annak is ugyanolyan joga van a boldogsághoz. Csak az a fontos, hogy az ember valóban jól tudja érezni magát a saját bőrében. A színházi világban – ahogyan máshol is – vannak feminin férfiak, akik vállalják másságukat, én pedig elfogadom őket. Mindenki élje meg a saját életét úgy, ahogy szeretné…

És hogy milyen az ideális férfi? Megértő, toleráns, akire fel lehet nézni, (most nem magasságban), esze van és azért él, hogy jót tegyen. A nőktől alapvetően elvárják, hogy mindig adjanak magukra, de én nem gondolom, hogy a férfiak elhanyagolják magukat idős korukra. Az én környezetemben nincsenek kopasz, pocakos férfiak, hanem nap mint nap fitt férfiakat látok.

A külsőségeken túl rengeteget lehet tanulni is az erősebbik nemtől, sok legendás rendezőre emlékszem a mai napig a legnagyobb tisztelettel. Kazimir Károllyal a Thália Színházban dolgoztunk együtt 17 évig, Vámos László és Szörény Rezső szintén csodálatos, nagy rendezők voltak, sajnos már nincsenek köztünk. A másik nagy szenvedélyemben, a festészetben a nők és a férfiak ugyanolyan nagybetűs Emberek, akik inspirálnak. Végtére is nincs különbség a között, hogy milyen egy nőt vagy egy férfit lefesteni.

Ugyancsak nincs különbség a felelősség tekintetében, ha családon belüli erőszakra kerül sor. Ilyenkor nagyon belenéznék az otthonba, hogy a nő meddig húzza, ingerli a férfi eszét, amíg elcsattan az a bizonyos pofon. Aztán börtönbe kerül a férfi vagy pillanat alatt az utcán találja magát, és az élete kisiklik egy rossz vágányra. Ezért mondom, a férfi és a nő is csak Ember. Ugyanolyan felelősséggel tartoznak egymásért és a kapcsolatukért… Fontos lenne, hogy ezt mindannyian átérezzük.