Vélemény: I love BKK

Én azért szeretem különösen a BKK-t (Budapesti Közlekedési Központ), mert kegyetlen profik. Ha a BKK focicsapat lenne, most minimum a Bajnokok Ligája-döntőért játszanának a Bayern Münchennel. Ha pedig a BKK modellként látja meg a napvilágot, tuti, hogy vele smárolt volna Jude Law azon a bizonyos hajnalon. Mert a BKK ilyen.

Tegyük fel, ha három-négy őrző-védő lerángat a 4-6-os villamosról egy cingár fiút, mert nem volt jegye, s valaki tán szóvá teszi, már jön is a közlemény illatos papíron: a fiú nem is volt cingár, amúgy meg ellenállt a jegy nélküli személy. Ha a 95-ös busz rámegy egy babakocsi kerekére és az tropára megy, a BKK nem az egyszerűbb utat választja. Az ugyanis egy vérprofihoz méltatlan lenne, hogy felajánlana a kismamának egy új babakocsit, aztán pacsi, puszi, és spongyát rá.

Nem… A BKK kivizsgál, megvizsgál, felülvizsgál, majd közli, ha ráment volna a busz a babakocsi kerekére, akkor nem így nézne ám ki. Hanem minimum úgy, mint egy elütött varangypár a Visegrád–Szent­endre erdei úton egy tavaszi éjszakán.

A BKK azért is a szívem csücske, mert náluk a villamosvezetők egyéniségek. Az egyik lekever egy frászt egy nőnek, a másik pedig nem kért az önkéntes mentőápolók segítségéből, mert ő majd ellátja a sérült embert.

A BKK-t azért is kedvelem, mert mindenre gondolnak. Az új 4-es metró Keleti pályaudvari megállójában szerdán nem működött az indulást jelző óra. Az túl egyszerű lenne, ha ott virítana, hogy két perc múlva indul, mikor lehet, hogy csak három. Minek idegesíteni a drága jó utast. És a BKK mindenre figyel, éppen ezért a Kelenföldi megállóban sem működött az óra. Igazuk van. Nehogy már ezek a kelenföldiek tudják, mikor indul a metró, ha a Keletinél mindenki ül bambán!

Cikkünk itt.