Világcsúcs: 15 gyereket szült császárral Kati

Világraszóló szenzáció, hogy a tizenötödik gyermekét is császármetszéssel hozta világra Frank Róbertné Katalin hétfőn. Az édesanyát és 35. hétre született, 46 centis, 2680 gramm súlyú kislányát, Rebekát a debreceni Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán látogatta meg a Bors. A 43 éves édesanya pár nappal a szülés után csillogó szemmel mesél, arcán és mozdulatain nyoma sincs a szülés utáni gyengeségnek, kimerültségnek.

– A harmadik szülésem óta figyelmeztetnek az orvosok a növekvő kockázatra, ám idővel beletörődtek erős hitünkbe. ­Isten azt mondja, a hívő asszony megtartatik a szülőágyon, ha megmarad hitben, szeretetben, szent életben, mértékletességgel. Ez Isten ígérete, én pedig hiszek benne és neki. Eddig minden egyes szülésemnél, többek közt annál az ötnél, amit dr. Smid István nyugalmazott osztályvezető főorvos és annál a hatnál, amelyet dr. Kovács László vezetett le a Kenézy Gyula Kórházban, és a mostaninál is, amelyet Póka Róbert professzor vezetett le a debreceni Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán, éreztem az Úristen kegyelmét és szeretetét. Így félelem nélkül jöttem be. Rebekával a jövő hét második felében mehetünk majd haza. Hogy aztán mi lesz? Elég a napnak a maga baja. Azt tudom, hogy már nagyon várnak bennünket haza, 110 négyzetméteres kertes házunkba, ahová még öt gyerekkel költöztünk be, de most már megérett a bővítésre.

Négy gyermekünk édesanyámnál lakik, akivel közös az udvarunk. Van egy három- és egy kétágyas fiúszoba, valamint egy külön lakrész az öt lánynak. Kicsi az életterünk. A férjemmel folyamatosan a békebíró szerepét játsszuk, mert egy nagy családban mindenkinek magának kell kikaparnia a saját gesztenyéjét, legyen szó időről vagy figyelemről. Emlékszem, az első gyerek születésénél kétségbeestem, hogy oda a szabadságom. Aztán fokozatosan rájöttem, hogy az tesz igazán szabaddá, hogy Isten akarata szerint élünk. Megmondom őszintén, a mostani két hét unalom a kórházban rosszabb, mint az otthoni folyamatos helytállás.

Odahaza minden napot a reggeli áhítattal kezdjük, a napi gondokat Isten és egymás elé tesszük. Mivel mindenki máskor indul, és a különórák miatt máskor is érkezik, nincs közös reggeli, ám a legalább egyórás közös vacsorához mindannyian ragaszkodunk. Ilyenkor van időnk egymásra, az egész nap kiértékelésére. Tizenöt gyermekkel is azt vallom, az embernek arra van ideje, amire akarja. A férjemmel csak este tíztől érünk rá egymásra, amikor a gyerekeket lefektettük – árulja el az édesanya. Míg Katalin egykeként került a családba, addig Róbertnél más volt a helyzet.

– Nem ismeretlen számomra a nagy család, mi tizenhatan vagyunk testvérek. Igaz, egészen más egy nagy családban gyerekként, és más családfőként élni – mondja Frank Róbert. – Nemcsak hisszük, de meg is éljük, hogy akinek az Úr bárányt ad, annak legelőt is biztosít. ­Elfogadjuk minden ajándékát, kis és nagy dolgokban is rábízzuk magunkat – magyarázza tizenötödik gyermekük születését. – A feleségem angoltanárnő, a gyedből, családi pótlékból és az én méhészkedésemből élünk. Számunkra is csoda, hogyan jövünk ki, mert az előzetes tervezgetéseknél mindig azt látjuk, hogy kevés a pénz. Mégis mindig elrendeződnek a dolgok. A munkám erősen függ az időjárástól, abban is nap mint nap megtapasztalom az Úrnak való kiszolgáltatottság örömét.
A boldog apuka feleségével együtt a bibliai gyermeknevelés híve.

A Frank család most Rebekával egészült ki

– Fenyítünk is, ha kell, de gyermekeink egészen kicsi koruk óta úgy élnek, hogy tudják, szeretjük őket, és minden korlátozás értük van, nem ellenük – osztja meg a Borssal nézeteit a családfő.

Sokan értetlenkednek, mondván: egy vagy két gyerekkel sem bírnak, nemhogy tizenöttel, ám Róbert csak mosolyog. – A nevelésben segítségünkre vannak a kicsik előtt jó példával járó nagyobbak. A nagy család nagy felelősség is, nem csak befelé, de kifelé is példát kell mutatni. Még a baptista közösségünkben is, ahol istentiszteletkor három padsort töltünk meg, sokan hívei a családtervezésnek, születésszabályozásnak. Szerencsére durva kritikával nem találkoztunk Berettyóújfaluban, ahol élünk. Lehet, hogy tapintatból csak a hátunk mögött mondanak ilyeneket – nevet Róbert. 

Vállalja a professzor a következőt

Már a tizenötödik császármetszés is világszenzáció: az orvosi szakirodalom nem számol be hasonlóról. Póka Róbert professzor, aki Katalin 15. császáros szülését vezette, szerényen azt mondja: nem pusztán övé az érdem, hanem a többi tizennégy szülést levezető kollégáé is.

– Tény, hogy a harmadik császármetszés utáni újabb és újabb szülésekkel fokozatosan nő a kockázat, ugyanakkor orvosként elfogadom az erre felkészített betegem döntését. Katalin tökéletes ­fizikai és szellemi állapotban érkezett. Bár minden eshetőségre felkészültünk, a szülés gond nélkül zajlott. Ha a tizenhatodik magzatukkal is engem keresnek meg, azt a szülést is készséggel elvállalom – nyilatkozta a Borsnak.