Ebben a rádióban lehetett Magyarországon először autót nyerni, de egy Calypso-matricáért is a fél karjukat odaadták volna a hallgatók. Kicsit recsegve-ropogva szólt – pláne nyári zivatarban –, mégis egymillióan hallgatták, mert valami új szólalt meg. B. Tóth Lászlónak ma is ez a legkedvesebb gyereke: volt egyszer egy Calypso Rádió – 25 éve.
„Nyolc… hetven… három! Rádió Calypso 873 – Budapest.”
25 évvel ezelőtt csendült fel először az éterben az éneklős adószignál a fővárosban és 80 kilométeres körzetében. 1989. május 22-én indult a rövid idő alatt kultikussá vált Calypso Rádió. A Magyar Rádió kereskedelmi adójaként szólt naponta 8-tól 19 óráig, vasárnap csak 16 óráig – mert akkor kezdődött a Petőfin a nem kevésbé kultikus Poptarisznya, ami ugyanabban a műhelyben készült.
Ma már a Calypso sem létezik, de alapító-főszerkesztője még most is rendszeresen mikrofon mögé ül. A legendás B. Tóth Lászlónak tettünk fel 25 kérdést a 25. évfordulón.
Emlékszik, milyen zene szólalt meg először adásban?
Azt tudom, hogy egy Shadows-szám volt.
És az első műsorvezető?
Én voltam a házigazda az első napon. Bemutattam a leendő műsorvezetőket, és hogy „mi vár” a hallgatókra.
Ki toborozta a stábot?
Én választottam ki a műsorvezetőket. Jó féléves folyamat volt.
Milyen szempontok alapján?
Az volt az elvem, hogy olyan emberekre van szükségem, akik minimum olyan okosak mint én, de inkább okosabbak, és ami fő: kreatívak. Nem véletlenül kértem fel rutinos, ugyanakkor művelt sportriportereket sem az MR akkori sportosztályáról, akik már tudták, milyen papír nélkül órákat beszélni. Vagy Déri Jánost a televízióból. Vagy Fenyő Miklóst és Zoránt a zenészek közül. Mindenki más volt, de mindenki igazi egyéniség, így mindenkinek egyedi hangvételű volt az ötórás műsorsávja.
Azt például biztosra lehetett venni, hogy Zorán nem csak jó zenész, de jó rádiós is lesz?
Én tudtam, ő nem hitt magában. Aztán néhány adás után azt kérdezte, nem jöhetne-e gyakrabban.
Calypsósnak lenni kiváltság volt?
A Calypsóban lubickoltak a műsorvezetők, mint hal a vízben. Az induláskor 1989-et írtunk, amikor még csak a szeriőz műsorkészítés ment a Magyar Rádió három adóján, ahol ugyebár – az LGT-dalt idézve – a leírt szöveg volt felolvasandó. Még akkor is, ha izzadt az ember tenyere, mert szíve szerint mást mondott volna. Pláne ’89 előtt. A 873-on ki lehetett oldani a nyakkendőt.
Ki volt a legmegosztóbb műsorvezetője?
Fiala János. De egy rádiónak kellenek az ilyen fenegyerek személyiségek is, akik őrült érzelmeket képesek kiváltani pro és kontra. Azt szoktam mondani, hogy a „Calypso hangja” a finom, művelt Novotny Zoltántól Fialáig terjedt.
Fialával voltak „húzós” szombat délutánok, sokszor a fél hallgatótábor a fejét követelte. Direkt adta is alá a lovat, vagy inkább igyekezett olykor visszafogni?
Volt sok nagy szakmai vitánk. De ez aztán mindig ugyanabba torkollt. Miután kikiabáltuk magunkat, fél perc hallgatás után egyikünk megkérdezte: „Nem kéne innunk egy sört?”
Sose akarta kitenni a szűrét?
Egyszer valaki odajött hozzám azzal, hogy az ajtóm előtt elhaladva hallotta, hogy üvöltözik velem Fiala. És hogy hogy képzeli ez az ember, ki kéne rúgnom. Én meg erre azt mondtam neki, hogy öreg, téged kéne.
És ki volt a legjobb?
Nehéz kérdés, de most legyen az a válaszom, hogy a Déri.
Miért?
Ő volt az a műsorvezető, aki azt mondta a hallgatóknak: beszélgessünk arról, amiről Önök szeretnének. És bármilyen témát vetett fel a betelefonáló: kőzetlemezek mozgását, benzinárat, kortárs irodalmat, zöldségek grillezését – Déri mindenben otthon volt.
Ön volt a Calypso egyedüli szülője?
Az alapötlet, hogy legyen, és hogy milyen legyen, az enyém volt. Aztán még sokan hozzátették a maguk okos javaslatait. Az üzleti-kereskedelmi rész működtetése pedig Hegedűs László és a Multimédia érdeme volt.
És mi volt ez a bizonyos alapötlet?
Hogy kell egy rádió, ami az emberekhez szól, és nem az emberek „feje felett”.
Még akkor is, ha már létezett a Danubius, ami akkor még szintén a Magyar Rádió zenés kereskedelmi csatornája volt?
Akkor most elérkeztünk egy közkeletű tévhithez: az első magyar nyelvű kereskedelmi rádió a Calypso volt. Az eredetileg német nyelven és csak nyáron sugárzó Danubius csak utánunk kezdett magyarul is adni.
A Calypso volt a műfajteremtő Magyarországon?
Rengeteg olyan elemet honosítottunk meg a hazai (zenés) rádiózásban, amit aztán tőlünk vettek át. A hangnemet, az interaktivitást, a nyereményjátékokat. Mi sorsoltunk például először autót.
Mi volt az?
Egy Lada Szamara. Az volt a rendszáma, hogy CAL–873. Akkor vezették be a három betű – három szám kombinációjú rendszámot Magyarországon.
És, ha azt mondom, Calypso-matrica?
Kis túlzással valutaértéke volt. Ma már hihetetlen, de százezrek akartak adásba kerülni, hogy játszhassanak egy Calypso-matricáért. Egyszer volt, aki választhatott, hogy melyik nyereményt kéri, egy bécsi hétvégét vagy egy matricasorozatot, és az utóbbit akarta.
A csúcsponton mennyien hallgatták a rádiót?
Egymillió felett. Az első három évben.
Dacára a középhullámú sugárzásnak? Vagy épp azért?
A Petőfi rádió egyik akkori frekvenciáján, a 873 kilohertzen szóltunk, a ma is impozáns lakihegyi adótoronyból. Messzire elhallatszottunk, Kecskemétig is. Aki akart, egy olyan primitív zsebrádión is hallgathatott minket, ami csak középhullámú adást vett. Ez kezdetben nagy előny volt.
Aztán ez lett a hátrányuk is?
Ahogy elterjedtek Magyarországon a nyugati típusú URH-normás készülékek, illetve az ott sugárzó zenei adók, úgy fogyott a táborunk. Később hasztalan igyekeztünk URH-frekvenciát szerezni.
Mi volt az utolsó szám az utolsó adásnapon, 2002-ben?
Az LGT-től a Szél lassan elfújja az utolsó dalom.
Össze-összejön még a régi csapat?
Épp tavaly volt egy találkozó a Calypso még élő műsorvezetőivel. Beszéltük, hogy hagyományt kéne csinálni belőle.
A Calypso a legkedvesebb gyereke?
Igen. Azt hiszem, sikerült vele letennem valamit az asztalra.
Mit gondol a mai zenei rádiókról?
Ez többnyire már nem az a rádiózás, ami szívemnek kedves. Túlságosan uniformizált. Élő adás például már csak nyomokban létezik, még a kívánságműsorban is előre felveszik a beszélgetést a telefonálóval, megvágják számítógépen, és úgy megy adásba. Persze akad kellemes kivétel is, vagyis hallgatható, zeneileg is színvonalas, egyedi hangzású rádió – Budapesten is.
Ön még készít műsort?
A Poptarisznyát. Egyrészt interneten hallgatható heti háromszor három órában, a poptarisznya.hu-n. Másrészt egy sor helyi rádió is átveszi az általam összeállított műsort. Vasárnap esténként megy adásba, a klasszikus időpontban.
Még filmmotívum is lett a Calypso – a kultikus, 1990-es Csapd le csacsi!-ban (10:30-tól)
