Kuna Szonja követi a szülői mintát

„Nálunk már csak a kutyák nem vízilabdáznak” – poénkodik a Kuna család feje, Péter. Van benne valami, hiszen a korábban kapus poszton játszó családfő vb-bronz- és Eb-ezüst­érmes, neje, Ildikó világ- és Európa-bajnok, két lányuk pedig az UVSE-ben tapossa a vizet.

Klaudia ugyan két évvel idősebb, ám a medencében mégis a hugi, Szonja jár előrébb, aki nemcsak klubcsapatában fér be az első csapatba – messze az egyik legzsengébb korú játékosként –, a bő válogatott keretbe is behívták egyszer. – A juniorokkal már jártam Európa-bajnokságon, de a felnőttek között még nem volt alkalmam élesben kipróbálni magam. Természetesen az a célom, hogy bejátsz­-szam magam a nagycsapatba – mondja Szonja, aki tisztában van vele, hogy a neve is erre kötelezi.

Pedig hiába a háttér, nem volt egyértelmű, hogy ezt a sportágat választja. – Ritmikus gimnasztikával kezdett, és kifejezetten ügyesnek számított – veszi át a szót a KóPé-ban edzősködő édesapa, Kuna Péter. – Aztán a nővérével mégis úszásra váltottak, ám megunva a faltól falig edzéseket, nem sok kellett hozzá, hogy a pólónál kössenek ki. Szonja az elszántabb, ő élsportolóként képzeli el a jövőjét, Klaudiának viszont más tervei vannak, ezért inkább a tanulásra feküdt rá, hiszen idén érettségizik. Igaz, egyelőre a kicsire sincs panasz az Óbudai Gimnáziumban, hiszen négyes az átlaga.

A szülők szívesen járnak ki a lányok meccseire, s ugyan vehemens szurkolók, arra mindig vigyáznak, hogy sohase kritizálják az edzőket. – Egyrészt Áts Berci jó munkát végez a UVSE-nél, igazán erős a csapatuk, másrészt én se örülök neki, amikor a foglalkozásomon egy apuka, vagy anyuka meg akarja mondani, mit kellene másként csinálnom a gyerekekkel – teszi hozzá Péter.

Kunáéknál egyébként nemcsak a pólózás közös pont, mindannyian igazi kutyabolondok, nem csoda, hogy három boxer és egy vizsla is szaladgál a leányfalui udvarukon.