A magas, életerős, izmos férfi nem hisz a csodákban. Ő a tettek embere. Lábait keresztezve lazán lehuppan a kanapéra, pedig számára ez néhány éve még elképzelhetetlen volt. Húsos combjaitól ugyanis mozdulni is alig tudott. A negyvenhat esztendős, közgazdász végzettségű Vogel Zoltán alatt 2011-ben még 185 kilogrammot mutatott a mérleg, míg jelenlegi versenysúlya 105 kilogramm. Hogyan csinálta? Akaraterővel!
Ha nem láttam volna önről fényképeket, nem hinném el, hogy egykoron közel két mázsát nyomott.
Nevezetes fordulópont volt az életemben a 130, majd a 150 és végül a 185 kilogramm. Fiatalon vízilabdáztam, élveztem az életet. 94 kilósan hagytam abba az aktív sportot, és mire a levezető edzések is véget értek 104 kiló voltam. Aztán jött a katonaság. Hat hónappal később már 130 kilósan vonultam be katonának. Sokszor megpróbáltam lefogyni, de mindig elakadtam valahol, több jött vissza, mint ami lement.
Honnan tudta a pontos súlyát? Egy ekkora test már a mérlegre sem fér rá.
Elmentünk a piacra a zöldségeshez, és ott ráállítottak a mázsálóra. Csak pakolgatták rá a vasakat, hogy meg tudjanak mérni. Akkor 185 kilót nyomtam.
Mikor és hogyan döntötte el, hogy leszámol a kövérségével?
Élni akartam, nem vékony lenni. Nagyon beteg voltam. Csak akkor mutattam hajlandóságot a fogyásra, mikor az orvosok azt mondták, leépülő állapotban van a szervezetem, és nem fogom megérni az unokám születését. Súlyos cukorbeteg lettem. Két lábujjam is veszélyben volt, és napi ötszöri inzulinnal riogattak. Megijedtem. Fogyni kezdtem, de még nem tudatosan. Egy ételfutár cégtől rendeltem az ételt, és teljesen kihagytam az étrendemből a cukrot és a lisztet. Napi 1000-1200 kalóriát vettem magamhoz. Aztán 2012. január 2-án újjászülettem. Már 150 kilósan, először mentem le az edzőterembe, és kértem tréner segítségét. Tudatos életmódváltást akartam. Hozzáteszem, ma 5,4-es a vércukrom, a lábujjaim is megvannak, nem adok inzulint magamnak.
Minek köszönhető a sikere? Biztos volt valami banánhéj, amin bármikor megcsúszhatott volna…
Az akaraterő. Az első nap az edzőteremben a tréner beállította a futógépet 7,2-es sebességre, ami egy lassú kocogásnak felel meg. 20 másodpercig bírtam. Mondom, 20 másodpercig. Szomorúságot, elkeseredettséget és haragot éreztem. Dühös voltam a trénerre, hogy miért kellett nekem azonnal futnom. Szégyenkeztem, de mégsem mentem haza. Maradtam. Most lefutom a tíz kilométert, 10-es erősséggel.
Az elmúlt négy évben 85 kilót fogyott. Volt akár egyetlen pillanat is, mikor fel akarta adni a fogyókúrát?
Soha, de sokan voltak, akik szerették volna, ha már abbahagyom. Az édesanyám például megszokott egy nagydarab, jó kedélyű fickót, aki rohamos fogyásnak indult. Furán hangzik, de a végén már az anorexiától féltett. Attól, hogy átesem a másik oldalra. Nem így lett.
A hízás éveiben nem érezte, hogy elég volt? Nem látta a tükörben vagy az ismerősei szemében, hogy baj van? Egyáltalán hogyan éli meg egy ember a kövérséget?
Sokszor nekifutottam a fogyókúrának, de én nem láttam magam csúnyának, undorítónak. Tudtam, hogy kövér vagyok, de az bántott, hogy mások tartottak dagadtnak vagy épp undorítónak. Az ember megérzi, ha egy hatalmas test elmegy mellette az utcán. Volt, amikor láttam, mikor a teraszos kávéházban az egyik srác megbökte a másik vállát, hogy nézz oda! Rossz, mikor cirkuszi attrakcióvá avanzsálódsz. Nehéz bekötni a cipődet és legszívesebben még a toalettre is autóval mennél. Nem volt konfekcióméretem sem..
Azt mondják, a kövér emberek sokkal vidámabbak az átlagos testsúlyúaktól. Ez igaz?
Akik valamilyen szinten kilógnak a sorból, azokat hajlamosak megítélni, elítélni. Nem szívesen mutatkoznak velünk, nem beszélgetnek velünk. Hogy a kövér emberek viccesebbek? Ez nem igaz. A kövér ember magára kényszerít egyfajta vidámságot azért, hogy azt sugallja. Megpróbál viccesebb lenni, bedumálja magát a másik lelkébe, hogy az ne egy hústömeget lásson, hanem egy olyan személyt, akivel érdemes együtt lenni. Így ismeretséget is könnyebb kötni. Mondjuk nekem szerencsém volt. Nős voltam, három gyermek édesapja vagyok, a válásom után is tudtam kapcsolatokat létesíteni, és jelenleg is párkapcsolatban élek. A lényeg, hogy olyan partnert kell találni, aki elfogad minket olyannak, amilyenek vagyunk.
Árulja, el mennyi munkája van a rekordfogyásban, a súlya megtartásában?
Rengeteg, erről szól az életem. Nem szeretem a fogyókúra szót, mert benne van a kúra, az pedig időszakot jelent. Reggelizem, tízóraira almát eszem, ebédelek, uzsonnára szintén egy almát fogyasztok, majd 17 óráig megvacsorázom. Nincs cukor, nincs liszt. Hetente négy darab puffasztott rizst engedélyezek magamnak. Nem éri meg bűnözni, nagyon nehéz ledolgozni. Rengeteg nyers sárgarépát eszem. Az elején még ettem álmomban, ma már nem. Napközben teszem a dolgom, hetente háromszor járok edzeni, kardiózom, aztán különböző izomcsoportokra gyúrok. Semmi máson nem múlik, csak az elhatározáson és az akaraterőn. Nincs csoda. Azt vallom: 20% testmozgás, 30% diéta és 50% akaraterő kell a sikerhez. Ha ez nincs, akkor feladod és abbahagyod.
Mit érzett, amikor szembesült azzal, hogy megcsinálta, és egy izmos, jó karban lévő férfi lett az egykori, közel kétmázsás emberből?
Büszkeséget. A tükörben nem nagyon nézegettem magam, pár centi úgysem látszik. A ruháidon veszed észre a változást, de azokat sem cseréled le azonnal. Anyagilag nem lehet bírni. Három garnitúra ruhatáramat ajándékoztam el. Ha meghíznék, újat kellene venni mindenből. Az ismerőseim nem ismertek meg, hirtelen azt sem tudták, ki vagyok. Azóta egyfolytában a nagy titokról faggatnak.
A legnagyobb közösségi oldalon életre hívta a Gyere, együtt megcsináljuk! elnevezésű mozgalmat. Fél év alatt 3500-an csatlakoztak önhöz. Miért érezte úgy, hogy másoknak is segítenie kell a céljuk elérésében?
Szeretnék erőt adni, barát, mentális tréner lenni. Ha kell, tanácsot adni, lelket verni az emberekbe. Ez egy sziszifuszi küzdelem, de én hiszek benne. Előadásokat is tartok. Először mindössze 8 nő előtt beszéltem, majd 25, 127 és legutóbb 280 ember előtt. Nagyon jó érzés. Segítek, akinek tudok. Az egész csupán az akaraterőről, a koncentrációról és a magadba vetett, megrendíthetetlen bizalomról szól, mikor nem azt mondod, hogy megpróbálom, hanem hogy MEGCSINÁLOM…
