Férfiakat megszégyenítő karrierrel büszkélkedhet Oláh Barbara. A 35 éves magyar nő a világ túloldalán tűzoltó, s nemrég a South Island-i Body Building-bajnokságon lett első helyezett. Egykori kormányőr édesapja szerint a vér nem válik vízzé.
Szülei válása után kamaszként utazott édesanyjával szó szerint a világ másik felére Oláh Barbara. A 35 éves nő Új-Zélandon valósította meg önmagát: a földrengések és vulkánkitörések szigetén főállásban tűzoltóként segít másokon.
– Hamar rájöttem, az irodai munka nem nekem való. Így visszatértem a tűzoltók közé, ahol egykor az egyetem mellett önkéntesként dolgoztam. Életet, értéket menteni, másokon segíteni izgalmas és csodálatos érzés. A tizenegy hetes kőkemény alapkiképzés sem szegte kedvemet, ahogy a pályám elején átélt katasztrófa sem tántorított el, pedig egy olyan autóbalesethez rendeltek ki, ahol négyen vesztették életüket – meséli Barbara, aki 2005 óta a munkája révén számos veszélyes helyzetben helyt állt.
– Ház- és erdőtüzeket oltottunk, sőt a 2011-es Christchurch-i földrengésnél is mentettünk. Az ember olyankor csak a feladatra koncentrál, legfeljebb utólag gondol bele, hogy ha akkor jött volna egy utórengés, akkor ott marad. A két évvel ezelőtti autós mentésnél szerzett sérülésemet is egy vállrándítással letudtam. Nem véletlen, hogy a munkámban kulcsszerepe van az erőnlétnek, a felkészültségnek – magyarázza.
Barbara a speciális edzéseknek köszönheti a hobbiját, az alakformálást. – Ahhoz képest, hogy csak 2011-ben kezdtem, sokat jelent, hogy nemrég első lettem a South Island Body Building-bajnokságon kezdő testformázó magas kategóriában. Kellett egy cél – nevet. – Igaz, megdolgoztam az eredményért.
Oláh Ferenc exkormányőr rendkívül büszke lányára: a vér nem válik vízzé – mondja
A heti kötelező tűzoltóedzések közül a hat kondit keményebb fokozaton nyomtam, a négy kardioedzésszámot hatra emeltem, és durván diétáztam. Bevallom, a versenyen jobban izgultam, mint bármelyik riasztásnál! – vallja be Barbara, aki egy kinti újságcikket mellékelve mondta el sikerét a Budapesten élő édesapjának.
– Hiába, a vér nem válik vízzé – mondja büszkeségtől dagadó kebellel az egykori kormányőr, Oláh Ferenc, aki lánya képeivel ékesített lakása falára festette Új-Zélandot. – Szinte hetente beszélünk telefonon, gyakran váltunk levelet, s hiába a félvilágnyi távolság, elválaszthatatlanok vagyunk. A közös tetoválásunk is ezt jelképezi.
