Sterczer Hilda gyermekeivel karácsonyozik, de a két ünnep között nekivág az Alpoknak. Nem májusban, a Himaláján elhunyt férje miatt, hanem mert a mászás az, ami igazán boldoggá teszi. A Borsonline karácsonyi interjújában azt is elmondta, milyen tanácsot adna azoknak, akiknek párja hegyet mászik.
Hogyan készül az ünnepekre Zsolt nélkül? Vagy a két ünnep közti mászás azért is szerencsés, mert eltereli gondolatait a tragédiáról? Zsolttal már járt az Alpokban. Esetleg pont az ő emléke miatt vág neki most újra?
Amióta Zsoltot ismerem nem volt két egyforma karácsonyunk, mivel élethelyzetünk folyton változott: gyerekek nélkül, egy gyerekkel, két gyerekkel. Egy dolog volt állandó: a mézeskalács sütés, ezt lehetett egyedül és gyerekkel is. Idén már a kisfiam segítségére is számítok.
A mászás számomra azért fontos, mert én abban találtam meg az örömömet. Ez az a dolog, ami teljesen kikapcsol és elképesztően feltölt és boldogságot ad. Számomra az a meglepő, hogy mások furcsának tartják, hogy mászni fogok. Ez nem olyan mászás lesz, amit az emberek képzelnek: nem fogok fél kézzel sziklán csüngeni, vagy jégcsákányal függőlegesen mászni. Ez inkább egy egyszerű túra lesz, havas-hegyes környezetben.
Hogy fog telni a karácsony Zsolt nélkül?
Szeretném minél nyugodtabban tölteni. Ez nálunk eddig is fontos volt. Semmi nagy különleges főzés. A gyerekek nagyon szeretik a mákosgubát. Előtte valószínűleg leves lesz. Délelőtt sétálunk, délután még kicsit díszítgetjük a házat, este pedig együtt megyünk evangélikus istentiszteletre. Utána megérkezik hozzánk a Jézuska, és nagyot játszunk együtt. Ez a terv.
Szeptemberben azt mondta, most van az a szakasz, amikor fel kell ébredniük a gyászból. Sikerült? Igénybe vett szakértői segítséget a gyász feldolgozásához? A gyerekek mennyire fogták fel, mi történt az apjukkal?
Mind Gerda, mind én pszichológusi segítséggel igyekszünk feldolgozni a gyászt. Ez hosszú folyamat, minimum egy év.
Mit szólnak a gyerekek anyjuk mászásához azok után, hogy apjuk mászás közben vesztette életét? Kislánya, Gerda azt mondta, a Himalájára nem engedi fel Önt. Nem tart tőle, hogy Gerda és Csoma esetleg rosszul éli meg, hogy anyjuk mászik a történtek után?
Gerdának megmagyaráztam, hogy ez egy jóval kisebb hegy, ahol nem lehet baj, és anya vigyáz magára. Csoma még kicsi ehhez.
Önben nincsen semmiféle félelem vagy rossz érzés most, hogy mászni készül?
Nagyon várom, hogy újra hegyen legyek. Amikor először jártam a Tátrában, úgy éreztem, hazaértem. Ezt érzem minden alkalmommal, amikor hegyen vagyok.
Ha gyerekei egyszer azzal állnak elő, hogy hegymászók szeretnének lenni, mit fog nekik mondani?
Már elmondtam Gerdának: mindenhol vannak szabályok, így a mászásban is. Ha ezeket betartjuk, nem lehet baj.
Férjét és társát, Kiss Pétert hivatalosan eltűntnek nyilvánították, de testüket nem találták meg. Változtat-e valamit ez férjével kapcsolatos érzésein? Nehezebb elengedni így?
Természetesen nehezebb így feldolgozni a tragédiát, hiszen nem búcsúzhattam el igazán Zsolttól.
Most már eltelt némi idő a tragédia óta. Hogy érzi, a hegymászó közösség mennyire volt összetartó Zsolt tragédiája után? Volt-e esetleg olyan, akiben nagyon kellemeset, illetve olyan, akiben nagyot csalódott?
A barátaink mellettem álltak/állnak. Vannak közöttük hegymászók is. A magyar hegymászó közösséget mindig is megosztotta Zsolt személye, így ilyenfajta összetartás most sem jött létre.
Mióta férje meghalt, mikor volt az a pont, amikor azt érezte, most kell a legerősebbnek lennie?
Amikor eldöntöttem, hogy folytatom a félbemaradt házunk építését a saját elképzelésem szerint. Ez egy nehéz és fájó pillanat volt.
Ha egy tanácsot adhatna azoknak, akiknek párja hegyet mászik, mi lenne az?
Hagyják a párjukat mászni szabadon, és ha tehetik, tartsanak vele.
