Magda Marinko, a szerb származású sorozatgyilkos Tiszalökön tölti büntetését. Bátyi Zoltán azért írt könyvet róla, hogy az övéhez hasonló gaztettek ne ismétlődhessenek meg soha. A héten megjelenő kötetből közlünk részleteket.
– Azzal az indokkal csaltuk be Magdát a főkapitányságra – idézte fel a bekerítő hadművelet előkészületeit Kószó Zoltán nyugalmazott alezredes –, hogy mint minden Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárnál, esetében is tisztáznunk kell a letelepedési engedélyével kapcsolatban néhány kérdést. Akkor már Marinko potenciális elkövetőként jött számításba két gyilkossági ügyben is…
A rendőri vezetés úgy döntött, hogy a bizonyítékok alapján kezdődjék meg Magda Marinko gyanúsítotti kihallgatása. Ennek nem volt semmi akadálya, hiszen Magda jól beszélt magyarul, minden kérdésre teljesen érthető válaszokat adott. De a hivatalos eljárás szabályai szerint, mint külföldi, vagyis idegen anyanyelvű állampolgárok esetében ez történni szokott, tolmácsot rendeltünk a kihallgatásra.
Ám addig sem maradhattunk tétlenek. Megkértem Marinkót, hogy a személyes tárgyait pakolja ki az asztalra. Igen ám, de ahhoz, hogy a kihallgatás helyszíne e pakolás után is áttekinthető legyen, kicsit át kellett rendeznem a szobát, mivel takarta Marinkót az írógép. Ezt a szerkezetet, ami igencsak súlyos gép volt, átraktam a dohányzóasztalra. Hárman voltunk a szobában.
Csakhogy a kollégám kilépett az ajtón, hogy szóljon az időközben megérkező szerb tolmácsnak. Magdán nem látszott az aggodalom legkisebb jele sem, így aztán én is nyugodtan fordítottam neki hátat, miután megjegyeztem: a személyes dolgait most már elteheti, hogy a korábban az írógépasztalról levett masinát visszarakjam a megszokott helyére. Szerencsére emelés közben, mikor előrehajoltam, a hónom alatt ösztönösen hátrapillantottam, és megláttam, hogy Magda feláll.
Ösztönösen támadástól tartottam, ezért a felemelt írógéppel megfordultam, és a súlyos vasszerkezetet Magda hasához vágtam. Ezt követően ragadott meg Magda, dulakodni kezdtünk. Nem ütött, nem rúgott, nem fejelt le, csupán átkarolt. Éreztem, hogy a bal kezével a derekamnál matat, ott, ahol a pisztolyom volt. Ám azon a napon meglehetősen hideg idő járta Szegeden, ezért én is melegen öltöztem, egy vastag gyapjúpulóver volt rajtam, ami eltakarta a fegyvert. Majd elkezdődött az igazi birkózás.
Igyekeztem keményen megmarkolni Marinkót, de úgy csúszott ki a kezeim közül, mint egy kígyó, és megpróbált az ablak felé menekülni. Dulakodás közben nagy üvegcsörömpölést hallottam, ebből tudtam, bár nem láttam: Magda elérte az ablakot. Azonnal kiabálni kezdtem: „Gyertek be, gáz van!”
Veszélyes rabként vigyáznak rá
Magda Marinkót 1994. január 28-án tartóztatták le. 1995-ben nyereségvágyból, előre kitervelten, több emberen, különös kegyetlenséggel, részben társtettesi minőségben elkövetett emberölés, valamint lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettéért életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték. Négy gyilkosságot bizonyítottak rá. Szökési kísérlete után különösen vigyáztak rá.
(Következik: Elhagyott tanyája várja Marinkót)
