Egyetlen óra alatt szelhetné át az új szuperrepülőgép az Atlanti-óceánt, de ami még meglepőbb: egy tenger alatti mágnesvonat is éppen ennyi idő alatt érhetne Londonból New Yorkba.
„Kedves utasaink! Kérjük, csatolják be a biztonsági öveiket, gépünk felszállásra kész, és hatvan perc múlva az Atlanti-óceán túlsó partján landolunk.” Ma még elképzelhetetlen, hogy a légiutas-kísérő így köszöntse a London–New York járat utasait, ám a kísérletek már megkezdődtek. A hajózás hőskorában több hónapba telt, amíg átszelték az Atlanti-óceánt. Ám a repülőgépek megjelenésével csupán órákban mérhető az út, és a legújabb elképzelések szerint lesz idő, amikor már csak percekben számoljuk az átkelés időtartamát.
Hatszoros hangsebesség
A Los Angeles Times szerint az amerikai légierő három évvel ezelőtt bravúrt hajtott végre. Tizenötezer méteres magasságból, egy B52-es Stratofortress bombázóról torlósugaras gépet indítottak, amely három percig hatszoros hangsebességgel szállt.
Az elért eredmény olyan ugrást jelent a repülésben, mint amikor a második világháború után a légcsavaros meghajtást felváltotta a sugárhajtás – mondta Charlie Brink, a légierő egyik vezető kutatója.
Az amerikai kutatás egyelőre elsősorban harci gépek kifejlesztésével foglalkozik, abban mindenki egyetért, hogy az ottani fejlesztéseket a polgári repülésben részt vevő gépekbe is beépítik. Ám mivel a speciális, torlósugaras hajtóművek beindításához már eleve nagy sebesség szükséges, a polgári felhasználás esetén gondoskodni kell arról, hogy a hatalmas géptestet először hagyományos meghajtással több ezer méter magasba juttassák, hogy ekkor lehessen beindítani a „második sebességi fokozatot”.
Gyorsulás a tengerfenék alatt
Lehet, hogy egy különleges jármű a föld alatt éri majd el a 7000 kilométeres sebességet. A transzatlanti alagút terve már jó néhány éve megszületett, és hívei szerint a megvalósításához szükséges kutatások legalább annyi tudományos újdonságot hozhatnak majd, mint amennyit az űrkutatás hőskora adott az emberiségnek.
A tengerfenék alatti, 5000 kilométeres cső ugyanis légmentesen zárna, és vákuumban, mágneses hajtótechnológiával suhannának akár 7000 kilométeres sebességgel a vonatok. Jelenleg két fő akadálya van az építés megkezdésének. Az egyik a pénz. Egy ilyen alagút kialakítása és a szupersebességű mágnesvasút kifejlesztése több ezer milliárd dollárba kerülne. A megvalósítást egyelőre lehetetlenné teszik az anyagtudomány jelenlegi határai is.
Mindezek ellenére a tervek immár többkötetesre híztak. Egy 1960-as elképzelés szerint az alagút a tengerfenék alatt, míg egy későbbi variációban éppen azon nyugodva haladna, sőt, a költségeket jelentősen csökkenthetné, ha a cső a tengerszint alatt csupán ötven méterre „lebegne” úgy, hogy az ötvennégyezer előregyártott szakaszt százezer kábel rögzítené a tengerfenékhez.
Érdekes, hogy a tenger alatti szuperútvonal ötlete először Jules Verne fiának fejéből pattant ki, majd egy német szerző, bizonyos Bernhard Kellermann írt belőle regényt Der Tunnel címmel, 1913-ban. Éppen száz esztendeje. Hogy mikor valósul meg, azt ma még nem tudhatjuk, de meglepő volna, ha újabb száz évig kellene várni.