Anyját keresi a mártír árvája

A történelem olyan, mint a kártya. Egyeseknek ászokat, másoknak gyenge lapokat osztogat. A Görbeházán élő Kovács Sándornak rossz volt a „lapjárása”: az 1956-os forradalom felkavaró, regénybe illő sorsot szánt neki. Minden ember mögött egy-egy élettörténet rejlik, ki egyenesen, ki kerülőkkel halad előre, s Kovács Sándor útja egészen kacskaringósra sikeredett.

A férfi valójában azt sem tudja pontosan, hogy hány éves. A születési anyakönyvi kivonatában 1955-öt jelöltek meg születése időpontjaként, de Sándor azt gyanítja: valójában 1956. december 5-én látta meg a napvilágot. A valódi neve pedig nem Kovács, hanem Léderer Sándor.

– Tizenhárom évesen, a tanáromtól kellett megtudnom, hogy az addig szüleimnek hitt emberek nem a vér szerinti felmenőim – kezdi elképesztő történetét Sándor. – Egy világ omlott össze bennem, kiderült, hogy 1957-ben örökbe fogadtak. A nevelőapámat azonban hiába faggattam a múltamról, csak az esküvőm után egy évvel mondta el nekem a teljes igazságot.

Azt mondta, hogy Debrecenben éltem állami gondozásban, onnan fogadtak örökbe. A vér szerinti apám pedig Léderer Jenő Tibor, akit 1957 februárjában végeztek ki a forradalomban való részvételéért. Az apám állítólag a börtönből megüzente édesanyámnak, hogy meneküljön, hagyja el az országot. Az anyám pedig nem akart egy csecsemővel átszökni a határon, félhetett a lebukástól.

Állítólag először Bécsbe, majd onnan Angliába ment, végül Amerikában kötött ki. Próbáltam őt felkutatni, de nem jártam sikerrel. Annyit sikerült megtudnom, hogy valószínűleg Chicagóban telepedett le, újból férjhez ment és gyerekei is születtek. Én végül Magyarországon éltem le az életem, ács-állványozó a szakmám, a házasságom nem sikerült, elváltam. Van egy lányom, de nem igazán szoros a kapcsolatunk.

Az utolsó nagy álmom, hogy megtaláljam az anyámat. Azt hiszem, hogy 34-es születésű, tehát most lehet 80 éves. Persze az is lehet, hogy már nem él. Piroskának hívják. Manapság már létezik internet, remélem, hogy valahogy eljut hozzá a hírem és akkor talán láthatom még őt – morfondírozott a férfi.

A Bors utánanézett: Léderer Jenő Tibor valóban az ’56-os forradalom egyik hőse. A katona 1956. november 2-án elhagyta alakulatát, majd jelentkezett a XIX. kerületi Nemzetőrségbe. A szovjet csapatoknak jelentős veszteséget okozott, társaival négy harckocsit lőttek kit. Fegyverét is használva, sebesülést okozva részt vett két személy előállításában.

Szándékos emberölés vádjával halálra ítélték, és 1957. február 15-én kivégezték. 22 évet élt. Tavaly novemberben a Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere posztumusz őrnaggyá léptette elő. Léderer Jenő Tibor a Rákoskeresztúri Köztemető 233-as parcellájában nyugszik.

Városnyi ember emigrált

A történészek szerint több mint 300 embert végeztek ki az 1956-os forradalom utáni megtorlásokban. A harcokban elhunytak számát 2500-ra teszik, s 20 ezren megsebesültek. A KSH adatai szerint 176 ezer ember távozott véglegesen az országból.