Családtagjai biciklitúrára készülnek a halottal

Nem adja fel a reményt H. Ilona, annak a férfinak az édesanyja, aki hat éven keresztül élt együtt legidősebb fia, Attila holttestével. Ilona fésülte, etette, gyógyszerekkel kezelte fiát, ugyanis úgy véli: nem halt meg, csupán nagyon beteg. A kazincbarcikai rendőrök szerdán elvitték a férfi földi maradványait, de a család továbbra is úgy tesz, hogy Attila bármelyik pillanatban hazatér. Már programot is szerveztek számára, biciklitúrára mennek.

– A betegsége előtt sokat jártunk el közösen, remélem, amikor hazajön, újra elmehetünk bringázni. Láttunk már csodákat, mi mélyen vallásosak vagyunk, így bízunk benne, hogy ismét csodát tesznek velünk – magyarázta az elhunyt öccse, Tamás. Ilona biztos ben­ne, hogy fia hazatér.

– Azt állítják, hogy már nem él, pedig ez nem igaz, érzem a szívemben, hogy haza fog térni, majd akkor nagyot néznek. Attila különleges, tehetséges ember, a legjobb fiú és testvér. Sajnos a betegágyát el kellett égetnünk, de szerzünk neki egy másikat. Különleges kell, hiszen Attila nagyon magas fiú – állítja az édesanya.

– Korábban volt egy súlyos betegsége, egy szekta ugyanis magával ragadta, megpróbálták befolyásolni – folytatta az asszony. – Adtak neki egy ételt, amitől rettenetesen beteg lett, szinte odaveszett. Szerencsére időben közbeléptünk, és kezelni kezdtük. Egy híres lélekgyógyász médiumtól természetes szereket, kenőcsöt kaptunk, ezzel kezeltem Attilát.

– Az utóbbi időben javulni kezdett az állapota, mozgott, hízott is valamicskét. Nem értem, miért állítják, hogy nem él, amikor éreztem a szívverését, a teste melegét. Ha hat éven keresztül halott lett volna, vajon nem kapunk el valami betegséget? – tárja szét a karját Ilona.

Az asszony hozzáteszi, hogy a szomszédok azért nem láthatták Attilát, mert Finnországban tanult, sokat volt külföldön. A környékbeliek ezért nem is gyanakodtak.

– Majdnem mindig csukva volt az ablak, a családon kívül más nem ment be, a nagymama is csak az ablakon kopogott. Egyszer egy szerelő bement hozzájuk, és azt mondta, rosszul lett a szagtól. Nagyon megdöbbentünk, amikor meghallottuk, mi történt, el sem tudjuk hinni. Attila ugyanis egy teljesen normális, sőt, kimondottan okos, jóképű férfi volt, két diplomával, köztársasági dicsérettel végzett az egyetemen. Azonban 2002-ben beteg lett, lesoványodott, kórházba vitték. Azután még láttam párszor, néhány éve azonban eltűnt – mondta lapunknak az egyik ismerős.

A Kazincbarcikai Rendőrkapitányság közigazgatási hatósági eljárásban vizsgálja a 38 éves helyi férfi halálának körülményeit. A holttestre egy eltűnés miatt folytatott eljárásban július 15-én saját laká­sá­ban találtak rá. Az ügyben idegenkezűségre, bűncselekményre utaló körülmény nem merült fel.

– Több oka lehet, ha valaki halottat rejteget az otthonában, de az elkövetők általában olyan szoros érzelmi kapcsolatban állnak az áldozattal, hogy a lehető legésszerűtlenebb megoldást választják – vélekedik Finszter Géza kriminológus, aki rengeteg hasonló esettel találkozott már élete során. – Olyan váratlan és súlyos probléma elé kerülnek szerettük halálával, amit nem képesek megoldani.

– Előfordulhat, hogy az elhunyt élettársa, anyja vagy más rokona beleőrül szerette elvesztésébe, nem képes tőle elszakadni, és azt képzeli, hogy az illető él – magyarázta Csehák Hajnalka pszichológus. – Beszélgetnek, sőt, etetik a halottat.

Dr. Kamarás Péter ügyvédet a hasonló esetek jogi hátteréről kérdeztük. – Bűncselekmény, ha valaki halott hozzátartozója járandóságát felveszi, vagy az általa meggyilkolt  személy holttestét rejtegeti. Hogyha pusztán érzelmi okok miatt rejtegeti a holttestet, akkor kegyeleti jogot sért. Kérdés persze, hogy beszámítható-e az illető, mert ha elmebeteg, akkor természetesen nem büntethető – tette hozzá a jogász.

Nem tudják elengedni

A kriminál­pszichológus szerint az anya és az apa is mentálisan súlyosan sérült, aminek a hátterében torz személyiségük áll. – A megrázó eseményt úgynevezett poszttraumás szindróma követi, amelynek az első szakaszában a hozzátartozó tiltakozik, nem fogadja el a megtörténteket. A másodikban kétségbeesik, majd a harmadik fázisban elfogadja a tényeket.

A kazincbarcikai esetben azonban a család az egyébként néhány napig tartó első érzésen máig nem tudott túllépni – magyarázta Bilkei Pál. Akik nem képesek elengedni halott hozzátartozójukat, általában érintetlenül hagyják a szobáját vagy fontos tárgyukat hordják magukkal, azzal alszanak, de a holttestét a legritkább esetben tartják maguk mellett. 

Mások is élnek holtakkal

Horrorfilmbe illő jelenetek tanúi azok a nyomozók, akik olyan holttesteket találnak meg, amelyeket nem temettek el, ellenkezőleg, lakásban rejtegettek. Ilyen oszladozó, bűzös vagy zombivá mumifikálódott emberi testeket kell azonosítaniuk, haláluk okát megállapítaniuk. A múlt évben például Szentbalázson fojtottak meg egy asszonyt, akinek a holttestét az udvari mellékhelyiségben rejtették el.

– Egy pécsi férfi hagyta meghalni a lakásban balesetet szenvedett nagyanyját, és nyolc hónapig élt vele együtt. Ez idő alatt rendszeresen felvette a néni nyugdíját, vagyis a halottból élt. Budapesten, a 90-es évek elején egy férfi megölte a feleségét, majd betette az ágyneműtartóba, és hetekig aludt rajta.

– Szintén a fővárosban történt, hogy szülés után az anya megölte a csecsemőjét, majd törülközőbe csavarva a szekrény tetejére tette. Az érdekes az, hogy a családtagjai csak akkor vették észre a gyilkosságot, amikor már nagyon bűzlött a tetem – mesélte Garamvölgyi László, az ORFK korábbi szóvivője.