Öccse nem megy el Horn Gyula temetésére

A testvért lapunk is felkereste, ám nem akart nyilatkozni. – Kerestek már más újságtól is, azoknak is nemet mondtam – utasította vissza lapunk érdeklődését a volt szocialista kormányfő testvére. – Én nem fogom senki előtt szidalmazni Gyulát, rosszat sem mondok róla, pedig az életünk két külön síkon futott – mondta a főváros egyik külső kerületében, szerény körülmények között élő, hajdan kutyatenyésztéssel foglalkozó, ma már nyugdíjas férfi.

Az aszfalttal, néhány szakaszán pedig murvával borított utca házai meglehetősen vegyes képet mutatnak. Rendezett porták és ipar-telepre illő ingatlanok so-rakoznak. Idős lakóikat kérdeztük. – Előttünk is titokban tartotta, ki a bátyja, bár egy idő után az egész utca tudta. Úgy éreztük, mintha szégyellné.

Segített-e rajta valaha? Hát, azt nem tudom. De azt mesélték, pont a szocialisták idején, a kilencvenes évek közepén maradt munka nélkül a testvére. Annyit hallottunk csak, hogy Horn kormányfőként néha autót küldetett érte.  – Mi volt az oka az ellentétnek? – kérdeztük a testvérek kapcsolatát jól ismerő forrásunkat.

– Az ellentét onnan adódhatott, hogy míg Gyula – ha nehéz körülmények között is és munka mellett –, tanulhatott, addig három testvére közül, volt, aki abban az időben, a hatalmas szegénység miatt intézetben nevelkedett. Úgy tudom, hogy a három, munkásként dolgozó fivér között felnőtt korban lazult a kötelék. A nyomorúságban eltelt évekre jellemző, hogy évtizedekkel ezelőtt egyikük, friss házasként sokáig fóliasátorban élt Sashalmon a feleségével, a szülői ház közelében.