Melósnak áll Oláh Ibolya

Nem kecsegteti könnyű sorssal az élet a tiszadobi énekesnőt, aki most is – mint ahogy az életében már többször – zsákutcába jutott. Menedzsere lelépett, fellépései nincsenek, csak az a kevéske barát, aki mellette maradt, segíti abban, hogy túlélje a hétköznapokat.

Pedig fél évvel ezelőtt még minden szép volt, sokat dolgozott, zeneileg rendkívül termékeny időszak áll mögötte, a negyedik lemeze is majdnem elkészült – de csak majdnem.

A menedzser és a szponzorok távozása miatt már nem tudta befejezni a stúdiómunkálatokat.

– Ez a korong életem egyik legjobb lemezének ígérkezik, nagyon sokat dolgoztunk rajta – meséli Ibolya. – Sajnos csak a háromnegyedéig tudtuk befejezni, most minden áll, és nem tudom, mikor foghatunk hozzá újra. A stúdiót ki kell fizetni, a hangmérnököt is – szóval vannak még olyan kiadások, amiket finanszírozni kellene, de mivel egyetlen fellépésünk sincs, ezért nincs miből. Hiába igyekeztem felvenni a kapcsolatot több koncertszervezővel, azt veszem észre, hogy évről évre ugyanazokat hívják akiket eddig – magyarázza az énekesnő, aki már azt tervezi, hogy szakmát vált.

– Nem kellett sokat gondolkodnom azon, hogy mit tegyek. Új bevételi források után kell néznem, ezért beíratkoztam egy tanfolyamra. Nem szégyen a munka, jó a teherbírásom, tanulok egy szakmát. Még nem szeretném megmondani, mi az, de kétkezi meló. Ha énekesnőként nem kellek sehova, akkor majd melósként helyezkedem el. Persze, sosem fogok szakítani az énekléssel, hiszen az az életem, a mindenem. Most angolul is tanulok, mert kaptam már több ajánlatot hajóra énekelni.

Ibolya azt szeretné, ha senki sem sajnálná.

– Nem panaszkodásból mesélem el, mi van most velem, csak közlöm, hogy így telnek a mindennapjaim. Ne sajnáljon engem senki, mert én sem sajnálom magamat. Tanulok és – bár nem szoktam – várom a csodát. Hátha jön egy szponzor, aki meglátja a lehetőséget az új lemezemben.