Párizsból indult: feltámasztják a szomszédolást

Van, aki még a nevét sem tudja a saját szomszédjának, nemhogy azt, mivel foglalkozik, miben lehet neki segíteni, netán miért lehet érdemes hozzá fordulni. A nyolcvanas években még aktív lakóházi, illetve utcai közösségi életnek ma már nyoma sincs, legfeljebb az amerikai filmek kisvárosi kerti partis-garázs-piacos jeleneteiben. Mi történt, és mi lehet a megoldás?

Összehozta a tévé az egész házat

Herczog Mária szociológus szerint sok minden állhat a háttérben. – Emlékszem, a hatvanas években a két emelettel lejjebb lakó lottónyertes szomszédunkhoz jártunk tévézni, mert csak nekik volt készülékük. Hihetetlen közösségi élet alakult ki a képdoboz körül. De az is teljesen természetes volt, hogy ha valaki palacsintát sütött a gangos házunkban, abból megvendégelte az ott élő gyerekeket.

– Ma azonban különböző közegből érkező, eltérő anyagi helyzetű és gondolkodású emberek élnek egy lakóházban, utcában, s ez hozzájárulhat az egymással szembeni bizalmatlansághoz, irigységhez – vélekedik a szo­ciológus, aki szerint például Ruandában tökéletesen működik a szomszédsági figyelő szolgálat.

– Ahol kevés pénz jut a szociális ellátásra, ott jobban odafigyelhetnek egymásra az emberek, persze, az sem szerencsés, ha az állam kivonja magát a felelősség alól és csak erre épít – hangsúlyozza Herczog Mária, aki szerint a szomszédünnep nevű kezdeményezés növelheti az egymás iráni jó szándékot és csökkentheti a semmi közöm hozzá hozzáállást.

Tizenháromezren buliztak tavaly

Az egymás felé nyitás szellemében született európai kezdeményezés Párizsból indult 1999-ben, 2010 óta pedig Magyarországon is minden évben megtartják a szomszédünnepet, 2013-ban éppen ma.

– Az első ilyen eseményre Pécsett került sor, ötven helyszínen mint­egy 2500-an ünnepeltek. Egy évvel később idehaza már 50 település csatlakozott, tavaly 110 helyszínen közel 13 ezer szomszéd vett részt a megmozduláson – támasztja alá a kezdeményezés sikerét Serfőző Melinda, a szomszédünnepet szervező Hungarofest Nonprofit Kft. sajtóreferense.

– Mintha a városban élők elzárkóznának egymás elől, akadnak, akik még csak nem is köszönnek a velük egy házban élőknek. Úgy gondolom, ez a kezdeményezés az egymás felé nyitás első akadályát veszi le az emberek válláról, hiszen ez az esemény kifejezetten a szomszédokért van, azért, hogy egy sütemény vagy bogrács mellett beszélgethessenek, megismerkedhessenek egymással.

– Nem véletlen, hogy idén már nemcsak lakóházak csatlakoztak, hanem közösségi kertek, kávéházak, kulturális intézmények is megnyitották a kapuikat a kezdeményezés és a szomszédok előtt. Ekler Éva harmadik éve szervez szomszédünnepet Soroksár–Újtelepen. – Egy pécsi barátnőmtől hallottam először erről a kezdeményezésről, és 2011-ben a családom támogatásával mi is belevágtunk. Dunaújvárosból származom, vidéken pedig valahogy mintha egymás iránt érdeklődőbbek lennének az emberek.

– Talán emiatt is vagyok ennyire nyitott és lelkes. A nagymamámtól tanultam, hogy a bajban a legközelebbi rokon a szomszéd, akivel bizony jó, ha kölcsönösen számíthatunk egymásra. A régi mondás kifordítva talán még találóbb: rossz szomszédság, örök átok – nevet Éva, aki idén egész napos eseménnyel készül.

– A ma délelőtt garázsvásárral és kutyás szomszédünneppel telik, délutánra balkonkertészkedős előadással, a közeli játszótéren meg piknikkel, kreatív foglalkozással és különböző bemutatókkal építjük a közösséget, próbáljuk közelebb hozni egymáshoz az embereket – sorolja a programot Éva, aki az internetet is bevonta a közösségépítésbe. – Saját Facebook-oldalt hoztunk létre, ahol a szomszédok és a környéken élők kérhetik egymás segítségét.