Tantrarandi: háromezerért négy óra petting

Ráléptünk a spiritualitás rögös útjára, és megpróbáltuk kinyitni a lelkünket az ismeretlen felé. Nagyjából ennyire rébuszokban írja le a tantrarandi honlapja, mire számítson a társkereső az általuk szervezett négyórás randevún.

Így teljesen tudatlanul érkezem meg a budai vár füstölőtől illatos lakásába. A kiírt kezdéshez képest félórát csúszik a program. 14 férfi és 14 nő várja, mi lesz. A helyi sámán elmondja: itt most tessék szépen szeretni egymást anélkül, hogy egy szó is elhangozna közöttünk. Ezt pedig érintéssel fogjuk csinálni.

Ekkor jön, amire egyáltalán nem számítunk. A négy óra leforgása alatt minden férfi találkozik minden nővel egy feladat erejéig. A feladatok azonban jóval túlmennek a „fogjátok meg egymás kezét, és nyissátok ki a szíveteket” stíluson. A négy óra leforgása alatt a legkevésbé gyomorforgató feladat egymás megmasszírozása.

Ám ezen felül előfordul, hogy aktuális partnerünkkel egymáshoz kell szorítanunk a fenekünket, és így ringatnunk a csípőnket vagy belefeküdnünk a partner ölébe, és így jól érezni magunkat. Még jó, hogy a randi elején elmondták: csak annyit kell megtenni, amennyitől még jól érezzük magunkat. Ám ezt képtelenség jelezni anélkül, hogy megzavarja az ember a programot, és gyilkos tekinteteket ne kapjon érte.

Az egésznek olyan a hangulata, mintha egy többórás szexuális előjátékon vennénk részt vadidegen emberekkel, akik közül – nem túl meglepő módon – a legtöbbjüket nem tartjuk vonzónak, pláne nem ennyire.

Életem párját olyannyira nem találtam meg a tantrarandin, hogy a program végeztével rémülten rohantam a biztonságot nyújtó otthonom felé, hogy egy hatalmas fürdőt vegyek. Úgyhogy figyelem! Csak az vállalkozzon tantrarandizásra, aki nagyon nyitott a spiritualitásra, és nem viszolyog attól, hogy vadidegen embereket fogdosson, akik persze lehetnek idősek, nagydarabok és izzadósak akár.

Férfiszemmel elképzelhető, hogy élvezhető a tantrarandi, de nőként rémálomként éltem meg.