Növény nő az elhunytból

Martin Azúa és Emili Padros olyan biológiai urnát talált fel, amely csak természetes, lebomló anyagokból áll. Az alapanyaga tőzeg, cellulóz és kókuszhéj. A belsejébe, amelybe a hamvak is kerülnek, eredendően egy fa magját dugják, de ez bármilyen más növény magjával helyettesíthető. Amikor az urnát elhelyezik a földben, a mag fejlődni kezd, és egy-két éven belül egy bokor vagy fa válik belőle.

Mint kiderült, Magyarországon még egyáltalán nem ismerik ezt a szokatlan temetkezési módot. – Mi magyarok eléggé le vagyunk maradva a nyugati temetkezési kultúrától. Ebben a kérdésben végtelenül konzervatívak az emberek hazánkban, így hiába szép a gondolat, hosszú időbe telik majd, amíg így temetnek nagyobb számban Magyarországon – mondja Tronka István, a Tronka és Társa Kft. ügyvezetője.

Horváth Sándor plébános szerint az ateistákban is ott lakozik a vágy a halhatatlanság iránt. – A nem hívő emberek keresik a fogódzókat, hogy valamilyen örök emléket hagyjanak maguk után. Erre jó példa, hogy a hamvakból már régóta készítenek gyémántot, a mostani elgondolással pedig a növényben élhetnének tovább az elhunytak – mondja a Borsnak a katolikus pap.

Az utca emberét megosztja a kérdés, van, akinek tetszik az új találmány, más hallani sem akar róla. – Nagyon szép ötletnek tartom – mondja Magyar Zoltán, aki szerint a családtagok hozzáállásától, vallásától is függ, hogy alkalmaznák-e ezt a temetési módot.

Halász Tamás is úgy érzi, rendkívül megható elgondolás ez a két spanyoltól. – Mi emberek is a természet részei vagyunk, így ebben az esetben ha elmúlik egy élet, rögtön kezdődhetne is egy új. Úgy vélem, ha nagyobb publicitást kapna a találmány, sokan választanák ezt a temetési módot. Végtelenül emberi – teszi hozzá a férfi.

Sokan arcukat nem vállalva is azt mondták, hogy tetszik nekik az ötlet, persze akadtak ellenzői is a különös temetésnek. – Mi van, ha a mag nem csírázik ki? Morbid lenne ilyenkor kivenni az urnát és új magot tenni bele – érvel Hende Júlia, aki rendszeresen jár templomba, és hisz a halál utáni életben. – Én továbbra is a temetőbe megyek ki, és a szeretteim sírjára virágot viszek.

Takács Lászlóné egy olyan megoldást látna szívesen, ahol a hagyományos temetés keveredik ezzel az új elgondolással. – Úgy vélem, minden elhunytnak kell egy fejfa, amire ráírják a nevét és a születési, valamint a halálozási évét. Emellett ha a kedvenc rózsája vagy fája is kinő, az szerintem nagyon kedves dolog – magyarázza az asszony.