Lionel Messi ritkán ad hosszú, igazán őszinte interjút, most megtette, az argentin tévének nyilatkozott a Barcelona argentin focistája, akit sokan minden idők legzseniálisabb játékosának tartanak.
Ki a legnagyobb kritikusa?
Én magam – mondta Messi az argentin tévének –, mindig nyerni akarok, és soha nem vagyok elégedett magammal. A második az apám, Jorge. Gyerekkoromban nem tudtam olyat csinálni, hogy megdicsérjen, ha négy gólt lőttem, az sem volt elég neki, a következő találkozón még jobban kellett játszanom.
A Barcelona ugyan vezeti a bajnokságot és a BL-ben a Milan 4-0-s legyőzésével továbbjutott, mintha érezhető lett volna egy kis hullámvölgy, ez minek az eredménye?
Ellenünk mindenki védekezik, és ezzel a stílussal nem mindig tudunk mit kezdeni. Sajnos a csapat legnagyobb hátránya az, hogy ha az ellenfél játéka más stílust kíván meg tőlünk, akkor sem vagyunk képesek változtatni. Hiányzik az edzőnk, Tito Vilanova is, Jordi Roura másodedző jól dolgozik, de a rákkal küszködő Vilanova különösen intelligens és átlátja a focit, szükségünk lenne rá.
A gondok miatt vette már igénybe sportpszichológus segítségét?
Még soha, és nem is fogom, nem szívesen beszélek a dolgaimról másnak.
A Barcelonával sikert sikerre halmoz, Argentínával kevésbé. Hogy viseli a válogatottbeli kudarcokat?
Rettenetesen. A média és a közvélemény várakozása mindig óriási, aztán nem úgy sülnek el a dolgok. Nekem sem megy jól a játék, de sajnos a többieknek sem. Mégis azt várják tőlem, hogy egyedül nyerjek meg egy vb-t. Sok könnyet hullajtottam már a hazámért.
Ki a legjobb barátja a válogatottból?
Sergio Agüero, az U14-es válogatott óta egy csapatban focizunk. Mindig megnevettet, nagyon jó humorú, vidám srác, aki tele van élettel. Én nyugodtabb típus vagyok, jól kiegészítjük egymást.
Időben elég közel volt egymáshoz gyermekeik megszületése. Hogy boldogul az apaszereppel?
Előtte sok barátom mondta, hogy micsoda boldogság apának lenni. De csak azóta tudom, hogy tényleg mekkora csoda, amióta megszületett a fiam, Thiago. Nem szívesen beszélek a magánéletemről, de annyit azért elárulok, hogy kiválóan boldogulok az apai feladatokkal, ha kell, tisztába rakom, megfürdetem, megetetem őt.
A fia hol fog felnőni?
Az iskolát biztosan Barcelonában kezdi el, régóta itt élek, szeretem ezt a várost, otthon érzem magam, de a szívem azért visszahúz Argentínába, Rosarióba, ahol születtem.
