Csak haladékot kapott a sorstól Cipő

Ahogyan a művészek többsége. „Nappal használhatatlan vagyok”, mondta erről, és az sem véletlen, hogy állandóan napszemüveget hordott, nem szerette a fényt. Annál inkább kedvelte az elvonulást. Szigetcsépen vásárolt 1992-ben egy parasztházat, amelyet édesapjával (aki korábban kőművesként dolgozott) újított fel. Gyakran előfordult, hogy órákon át kószált a Duna partján. Sok később megvalósított ötlet, dalszöveg született itt.

Cipő elképesztően termékeny szö­-vegíró, és dalai jó része sláger. Boros Lajos szerint amit a Republic művelt, az a pofátlanság és a szabadság ötvözete volt. Rengeteg dal vált sokkal többé, szélesebb értelművé, mint a csupasz szöveg. Érik a narancs – ez a rendszerváltás idején egyértelmű asszociációt keltett, pedig a fiúk kényesen ügyeltek rá, hogy soha ne kötelezzék el magukat egyetlen politikai csoportosulás mellett sem.

A jégkorongmeccseken mind a mai napig felhangzik a hazai gólok után a „még, még, még, ennyi nem elég”. Erdei Zsolt bevonulási indulója, valamint az 1995-ös kézilabda-világbajnokság emblematikus dala is a Szállj el, kismadár! volt, ha egy sportcsarnokban felhangzik, lehetetlen nem énekelni. Huszonhárom év alatt óriásira nôtt a Republic repertoárja, mintegy háromszáz dalból kellett mindig kiválasztani, hogy egy-egy koncerten melyik húsz-huszonötöt adják elő. Ezt is, mint valamennyi fontos kérdést, szavazással döntötték el a fiúk.

„Amikor nyaranta heti öt koncertet adtunk, akkor már én is kezdtem besokallni” – hangzanak Boros Csaba szavai, amelyek jól jelzik a zenekar töretlen népszerűségét. Ám Cipőről, a magánemberről nagyon keveset lehetett tudni. Például, hogy a rajongói leveleket mindig elolvasta, s noha idejéből nem futotta a válaszra, sokat megőrzött közülük. Meg azt, hogy bár az együttes tagjai gyakorta nyaraltak együtt, énekesük nemigen tartott velük, s ha igen, bizony elő­fordult, hogy farmerban mártózott meg a tengerben. Imádta Amszterdamot, utálta a tojáslevest, mindig bakancsban járt, de volt egy holland fapapucsa, nem használt számítógépet és azt vallotta, létezik igaz és tiszta barátság férfi és nő között.

Még évtizedekig tarthatott volna a diadal. Ám 2008-ban Cipőnél hirtelen riasztó tünetek jelentkeztek. „Köhögtem, fáradt voltam, rosszul aludtam. Aztán egyszer csak jött egy próba, amin nem tudtam énekelni, akkor kerültem kórházba” – emlékezett vissza. Koszorúér-betegsége komolyságát jelzi, hogy teljes életmód-változtatásra volt szükség, akkor egy idôre abbahagyta a dohányzást is, ez volt ugyanis a ­leg­súlyosabb rizikófaktor. Katéte­res beavatkozások következtek, majd egy mini defibrilláror beültetése. Ma már tudjuk, mindez csak abban segített, hogy az énekes haladékot kapjon a sorstól.

2013. február 15-én szívritmuszavara eszméletvesztést okozott, többször próbálták újraéleszteni, ám kórházba szállítása után kómába esett. Február 20-án gégemetszést hajtottak végre rajta, március 10-én még adott bizonyos életjeleket, de másnap hajnali 1 óra 26 perckor itthagyta a földi létet.