Cipő megbecsülte a pénzt

Éppen tíz évvel a Cipőfűző létrejötte után, 1990. február 23-án megalakult a Republic együttes. „Egy napon Cipő lejött a próbaterembe, és bejelentette, hogy Republic lesz a nevünk. Ezt ő kitalálta, és ennyi” – idézi fel a névadást lapunknak Szilágyi „Bigyó” László alapító tag, aki hozzáteszi, mindennap keményen gyakoroltak, hogy tavasszal már egy koncertnyi repertoárral léphessenek a publikum elé.

Nagy Ferónak rengeteget köszönhetnek a fiúk: azon a nyáron a Beatrice előzenekarként fogadta koncertjein a Republicot, előfordult, hogy a Repül a bálna alatt a Ricse tagjai is felrohantak a színpadra, hogy a közönség nagy örömére Cipőékkel együtt „tolják” a dalt. 1990. augusztus 19-e a következő fontos dátum. Egy boglárlellei amatőr popfesztiválon a fiúk elnyerték a közönségdíjat, de ami még fontosabb, lemezszerződést is kaptak.

A sikerben a zenekar egyedi hangzásán túl természetesen óriási a szerepük Cipő költői szövegeinek. Szilágyi „Bigyó” Lászlótól tudjuk, hogy az énekes szerzői példaképe Nagy László költő volt. A különleges asszociációkkal teli sorok értelmét sokan sokféleképpen elemezték, az első rádiós sugárzásokat követően rengetegen telefonáltak, lelkesen vagy éppen ­fel­háborodva, például a „ha nagy leszek, beléd rúgok” sor miatt.

A Republic felállása mindössze kétszer változott még a kezdeti hónapokban, s az együttes állócsillagként ragyogott a magyar könnyűzenei élet egén. A zenekar tagjai a semmiből jöttek, de a siker nem szédítette el a fiúkat; nem szórták el a megkeresett pénzt, „megbecsültük, amit kerestünk”. Érdekesség: 1995-ben a legjobban öltözött zenekarnak választották őket, ugyanakkor kaptak Arany Zsiráf-díjat az év rockalbumáért.

Az országosan befutott bandák közül a legtöbb koncertet adták, Cipő pedig kultikus alakká lépett elő, és a dalszövegírók élcsapatába emelkedett. Nemcsak alkotótársa, de igaz barátja is Bródy Jánosnak, Koncz Zsuzsának, valamint Cseh Tamásnak.

Mindeközben külsejében, jellemében, a társaihoz, rajongóihoz való viszonyában szinte semmit sem változott. A kocsijában például tartott aprópénzt, ha egy koldussal találkozott, mindig adott neki, „az sem érdekel, ha elissza”. A leghitelesebb rockzenészek közé tartozott; önmagát adta a színpadon, a ­ma­gán­életben vagy ritka interjúi közben. Sajátos hangja és előadásmódja, sokértelmű szövegei mellett éppen ez az őszinteség volt az ő legfőbb fegyvere, amivel a szakmát és a közönséget egyaránt meghódította.

Cipő megosztotta a jogdíjakat

Bár a legtöbb Republic-dal szerzője Cipő volt, a legelején úgy döntött, hogy a jogdíjakból a csapat tagjai valamennyien egyenlően részesüljenek. „Hosszú távon gondolkodtam, legyen minden közös” – nyilatkozta erről Zoltán János Republic 20 című könyvében.