Kínos helyzetek, bosszantó kollégák keserítik meg a mindennapjait a munkahelyen? A nyolc leggyakrabban előforduló hangulatgyilkos viselkedési típusra szerencsére van ellenszer, így nem kell a felmondáshoz menekülni.
Egy kellemetlenkedő munkatárssal szemben a legszívesebben határozottan kiállnánk magunkért, és rendreutasítanánk. Csakhogy az illem vagy éppen a munkakörünk ezt nem teszi lehetővé. Borbély László, a SPATeam coacha ad tanácsokat a Bors olvasóinak abban, miként reagáljunk a nehéz vagy éppen bosszantó helyzetekben úgy, hogy az állásunk is megmaradjon.
1. Miért mindig engem?
„Ha valami nem sikerül, mindig rajtam csattan az ostor, engem szidnak le, pedig nem csak én tehetek róla.”
Mit tegyünk? Ilyenkor fontos az érdek- és önérvényesítő kommunikáció szerepe. Amikor elszakad a cérna, ne essünk neki egyből a többieknek és a főnöknek, hanem érveljünk. Ügyeljünk azonban, hogy ne a másikat bemószerolva álljunk ki magunkért!
2. Idegbaj a köbön
„Rendszeresen feszült a hangulat a kollégák közt, a főnökünk nem törődik ezzel. Nem bírom már ezt idegekkel, mindennap gyomorfájással jövök dolgozni.”
Mit tegyünk? Attól függően, hogy milyen személyiség az, akit ez a helyzet zavar, több megoldás is létezik, de mindegyiknek egy az alapja: göngyölítse fel, honnan indul a gond. Ezután egy alkalmas helyzetben hozza fel a témát nyíltan, vagyis fakassza ki a meggyűlt sebet, így sokkal gyorsabb a gyógyulás, és nem kell tovább idegeskedni a megoldatlan problémán.
3. És az én fizetésem?
„Mindenki kapott fizetésemelést, csak én nem, pedig ugyanannyi munkát végzek, mint a többiek. Ez egy jel, hogy ki akarnak rúgni?”
Mit tegyünk? Ez nem feltétlenül az elbocsátás jele, de ajánlott rákérdezni, mi alapján értékelték a teljesítményt. Ha eszerint valamilyen elakadás tapasztalható, tisztázni kell az okokat. Ha erre nincs lehetőség, akkor érdemes ministratégiát alkotnunk és a következő kérdéseket feltenni magunknak: van-e lehetőségünk váltani? Ha igen, melyek azok a helyzetek, amelyek befolyásolhatják a lépéseinket (iparági, családi vagy más személyes helyzetek).
4. Közkézen a képem
„Visszaéltek a közösségi oldalon lévő képeimmel, egymásnak küldözgetik a kollégák a nyaraláson készült vicces fotóimat.”
Mit tegyünk? Lájkolja ön is a továbbküldött fotókat, hiszen ha kitette, visszajelzést vár. Ez ugyan nem a legkellemesebb helyzet, de egy lájk két dolgot jelez: tud a dologról és nem dühös. Ha ez volt a céljuk a kollégáknak, akkor ezt a méregfogat kihúzta.
5. Kiközösítés
„Eddig jó viszonyban voltam a többiekkel, de egy ideje elkezdtek kiközösíteni. Nem tudom az okát.”
l Mit tegyünk? Kérdezze meg tőlük, de úgy, hogy rögtön jelezze: fontos a jó viszony megtartása, ám ennek is vannak határai. Adjon tiszteletet, hogy ön is megkaphassa!
6. Nem az én károm
„Ha valami kárt okozok véletlenül (például eltörök egy poharat a presszóban, ahol dolgozom), rögtön levonják a fizetésemből. Úgy tudom, az ilyen véletlen káresemények miatt nem nekem kell felelnem.”
Mit tegyünk? A véletlen károkozásra vonatkozó passzusnak benne kell lennie a munkaszerződésében. Ha nincs, akkor itt az alkalom, hogy belekerüljön. De ez az alkalom arra is jó, hogy elgondolkozzon: akar-e egy ilyen helyen dolgozni?
7. Ez az én ötletem volt!
„A felettesem rendszeresen felhasználja az ötleteimet, de nem mondja el, hogy ezek az enyémek. Emiatt őt nevezték ki egy munka vezetésére, ami szerintem nekem járt volna. Szóljak érte?”
Mit tegyek? Ez egy bonyolult helyzet. Gondolkodjon, mielőtt lép: mi a célja? Ha felvállalja a konfliktust, mennyit kockáztat? Egy konfliktust is sokféleképpen lehet elintézni, azt javaslom, hogy úgy érvényesítse a saját érdekeit, hogy a lehető legkevésbé kerüljön veszélybe. Ha például olyan a légkör, szóljon a felettese főnökének, de mielőtt lép, gyűjtsön szövetségeseket és olyan tanúkat, akik igazolják, hogy az ötlet az öné volt. Ha úgy dönt, hogy nem lép, a felettesének akkor is jeleznie kell, hogy tudja, mi történik: esetleg ajánlja fel együttműködését a nevesítésért cserébe.
8. Nekem is van életem!
„A kollégák közül csak nekem nincs családom, ezért mindig rám osztják a túlmunkát. Nekem is van magánéletem, de nem merek szólni, hátha kirúgnak.”
Mit tegyünk? Itt semmi más nem segít, mint az érdekérvényesítés, de csak finoman! Azt javaslom, hogy kérdezzen (a kollégáktól és a felettesétől is) és érveljen. Teremtsen precedenst, amire máskor is lehet hivatkozni, akár úgy, hogy egy olyan kollégával beszéli meg a helyzetet, aki érdekelt abban, hogy túlmunkát vállaljon.
Nemzetiségi önkormányzati választások
és Európai parlamenti választás
