Hétfő hajnalban elhunyt Cipő

Bódi László február 14-én került kórházba, miután leállt szíve. Az újraélesztés után harmadfokú kómában feküdt, gépek tartották életben. Családja és barátai hiába reménykedtek abban, felébred. Három het kóma után Cipő elkezdett életjeleket adni magáról. Egyre többet volt nyitva a szeme, nézelődőtt, mozogtak a végtagjai, és akár órákat is képes volt eltölteni a lélegeztetőgép segítsége nélkül.

Hétfőn hivatalos a Republic Facebook oldalán jelenetették be, hogy hétfőn hajnalban - március 11-én - életét vesztette az énekes. Családja és barátai a Facebookon is elbúcsúznak is tőle. 

Cipő, polgári nevén Bódi László, saját életét egy interjúban úgy összegezte: harmonikus elégedetlenségben telt. Magát paprikajancsi-alakként definiálta, és mindig hangsúlyozta, nem szeret élni. Egyetlen egy dologban volt biztos, aludni szeretett és a barátaival lenni.

Magánéletéről sosem nyilatkozott, de azt nem titkolta, az építészet érdekelte igazán. „Nagyon szeretem nézegetni a házakat, érdekel, hogy néznek ki, érdekel a belsőépítészet és érdekelnek a bútorok.” Egyszer arra is hajlandó volt, hogy legendássá vált legénylakásába beengedje a Fókusz stábját, amelyben, mint mesélte, nemcsak ő tudott kikapcsolódni, de barátja, Cseh Tamás is. „Először Cseh Tamás járt itt, mert festették a lakását, de máskor is jött, amikor egyedül akart lenni, de volt, hogy Bereményi Gézával kettesben voltak itt, dolgoztak.”

A budai kislakásban rengeteg dalt írt, mert mint mondta, szeretett slágereket írni, de ehhez mindenképpen szüksége volt a magányra, egy helyen, ahol bármikor meg tudott nyugodni. Állítása szerint nehezen tudta eldönteni, milyen életcélt válasszon magának, ám amikor látta az Egy nehéz nap éjszakája című Beatlesről szóló filmet, akkor fogant meg benne a gondolat: zenész lesz. Az életet abszurdnak és mulatságosnak találta, az emberek pedig idegenek voltak számára. Csak és kizárólag a barátai és családtagjai között érezte igazán jól magát.

Nagy László verseiért rajongott, illetve Bohumil Hrabal, cseh író művei voltak rá nagy hatással, más könyvek nem kötötték le. Legközelebbi barátaiként Bródy Jánost, Cseh Tamást és Koncz Zsuzsát említette, akiktől nemcsak szakmai elismerést, de életre szóló barátságot is kapott. „Nagyon kevés olyan ember van az életemben, akiket mélyen tisztelek, és akiknek úgy tudok a szemükbe nézni, hogy nem kell hazudnom. Ha ők nem lennének, akkor azt hinném, hogy bennem van a hiba, mert nekem semmi sem jó, és semmit nem tudok elfogadni” - mondta.

Szociálisan érzékeny volt, kiborult, ha mások nélkülözésével kellett szembesülnie. Az embereket állítása szerint csak szemlélni bírta, mégis hajlandó volt arra, hogy egy beszélgetéssel egybekötött életút-beszámolót tartson például a Márianosztrai Fegyház és Börtönben.

A Republic

„A kilencvenes évekre mi maradtunk az egyetlen magyar popzenekar, amelyik magyar zenei gyökerekből táplálkozik” - nyilatkozta korábban a Magyar Narancsnak. Állítása szerint mivel sosem tartozott a zenekar a "szakmához" egy rádiós elismerésen és a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetésén – 2010 - kívül soha semmilyen díjat nem kaptak. Szerinte ez jól jellemezte a zenekar helyzetét is. De mint mondta, emiatt sosem szégyenkezett, főleg annak fényében nem, hogy kik kaptak díjakat.

A zenekarban sose volt belső konfliktus, szerinte ez annak volt köszönhető, hogy habár eltérő politikai nézeteket vallottak a tagok, békésen megfértek, hiszen egymásban sosem látták az ellenséget, csak a vitapartnert. A zenészek közti a harmóniát az is segítette, hogy a pénzen mindig egyenlően osztoztak. Cipő szerint a békét még az is segítette, hogy a zenekar a halak jegyében alakult, bármit is jelentsen ez.

A zenész kézlenyomata 2006-ban került fel az egykori Pizza Hut falára, ahol azt mesélte a Velvet újságírójának, általában éjszaka alkot, rajongóit pedig értelmes embereknek tartja, akikre ráadásul büszke is.

Életútja

1990-ben a semmiből tűnt fel a köztévé képernyőjén a Republic, a Repül a bálna hamar országosan ismertté tette őket. Noha botrányzenekarnak indultak, a jelzőt hamar levetkőzték, néhány könnyed sláger után Cipőt már nem bőrkabátos vademberként, hanem végtelenül tehetséges dalszerzőként és szövegíróként jellemezték.

Bódi László 1965. május 3-án született az ukrajnai Ungváron, és alig egy éves volt, amikor szüleivel Kisvárdára költöztek. A Bessenyei György gimnázium tanulójaként alapította első zenekarát, a Cipőfűzőt, innen ragadt rá a Cipő becenév is. – Kisvárdán tanultam meg zongorázni, ott éltem meg az első szerelmet, és az első szakítást is – mesélt egy interjúban gyermek-és kamaszéveiről.

Cipő az érettségi után Budapestre költözött, ahol egy ideig a MÁV-nál és a Postánál dolgozott, közben konzervatóriumi előkészítőre járt. A Republic 1990. február 23-án alakult, párhónappal később pedig már Nagy Feróval és a Beatricével turnéztak. Cipő dalszerzői tehetségének híre ment, karrierje során dolgozott együtt Koncz Zsuzsával és Halász Judittal is. – A munkám alapján ítéljenek meg az emberek – hangoztatta.