Pontosan egy éve nincs válasz Kutasi Róbert tragikus halálára. Azóta szaporodnak az öngyilkosságával kapcsolatos megválaszolatlan kérdések. Forgács József, a rákospalotai labdarúgás lelke a fiaként szerette a REAC klubigazgatóját.
Tizenegy éven keresztül szinte minden reggel találkoztam Robival az irodámban – mondja Forgács József, a REAC elnöke, tulajdonosa. – Együtt kezdtük a napot, közös családi programokat szerveztünk, az unokám a kislányával járt egy iskolába, szóval fiamként szerettem. Máig nem tudtam feldolgozni a halálát.
Ön szerint mi késztethetett egy életvidám, tevékeny, családos embert arra, hogy egy toronyházból a mélybe vesse magát?
Csak annyit tudok mondani, hogy a végzetes nap előtti hetekben nagyon zavart volt, mintha nem is a jól ismert Robi lett volna. Állandóan feszülten vibrált, eltűnt az arcáról a mosoly, azt mondogatta, hogy kicsinálták, tönkretették. De amikor kérdeztem, hogy kik és hogyan, nem válaszolt semmit.
Akkoriban kulminálódott a REAC-játékosok körüli bundagyanú, egyszerre hét rákospalotai focista vélt vagy valós szerepére derült fény. Ez vajon szerepet játszhatott a későbbi tragé-diában?
Ebben az ügyben olyan sok az elvarratlan szál, a valós és hamis bizonyíték, hogy csak kapkodom a fejem. Egy év elteltével sem akarok hinni Robi – közkeletű kifejezéssel élve – érintettségében. Neki, másokkal ellentétben élt és jelzett a lelkiismerete, talán annyira, hogy mások bűnét is magára vette, mert szégyenbe hozták.
Mások milliárdokat lopnak, csalnak és aztán szemrebbenés nélkül tagadnak…
Mert azok gátlástalanok, akiket semmi és senki nem érdekel. Lelkiismeret, ez a kulcsszó. Talán vállalhatatlan terhet jelentett neki az, hogy bár tudott egyes esetekről, de nem vagy csak keveset tett ellene.
Soha meg sem fordult a fejében, hogy a volt munkatársa esetleg érintett volt a fogadási csalásokban?
Nézze, amikor az MLSZ felkérésére részt vett az erkölcsi kódex megalkotásában, sejtetni engedte, hogy a kelleténél többet tud a bundázásról. De egyértelmű volt, hogy utálja. Nem egyszer üvöltözött a játékosokkal a szünetben, mert megegyezéses meccsre gyanakodott. Túl sokba került nekem és a REAC-nak a bunda, és már nem akarom összerakni az apró mozaikkockákat.
Értsem úgy, hogy nem érdekli az igazság?
Belebolondulnék, ha ezzel kelnék, ezzel feküdnék. Már csak a szépre emlékezem, mert arra még naponta sokszor gondolok. Annál is inkább, mert máig tartom a kapcsolatot a családdal, és amiben csak tudom, segítem őket. Mert Robi és a családja is rászolgált a szeretetemre…