Mellműtétje hátráltatta Molnár Anikó fejlődését lövészetben

Férfias hobbija van az egykori Nagy Ő-nek: kommandósok és rendőrök között, egy XXII. kerületi sötét pincében lövöldöz. Elmondása szerint, ez pihenteti legjobban. – Nehéz megmagyarázni, milyen érzés, mert csak az tudja, aki kipróbálta – kezdte a Borsnak Anikó.

– Annyi impulzus és stressz éri az embert, hogy néha muszáj kikapcsolni az agyat. A lövés számomra éppen alkalmas elfoglaltság erre. Amikor ott állok a céltábla előtt, és a ravaszon van az ujjam, csak arra koncentrálok, hogy oda menjen a lövés, ahova szeretném, ilyenkor minden probléma kiszáll a fejemből. Tudom, hogy furcsán hangzik, mert az éleslövészet agresszív dolognak tűnik, de engem tényleg teljesen kikapcsol – magyarázta.

Anikó először iskolás korában találkozott fegyverrel, sportlövészettel próbálkozott, és hamar kiderült, hogy van tehetsége a célzáshoz. Néhány év után azonban az iskola miatt be kellett fejeznie a sportot, mert a tanulás mellett nem maradt elég ideje. Tavaly azonban újra fegyver közelébe került.

– Akkor még Amerikában voltam, egy barátnőm megkért, hogy kísérjem el a lőtérre. Akkor határoztam el, hogy újra lőni fogok. Decemberben volt a mellműtétem, akkor szüneteltetnem kellett egy ideig, de január óta újra járhatok. Budapesten találtam egy nagyszerű helyet, ahol mindenféle fegyvert kipróbáltam, de én a legjobban 9 milliméteres Glock pisztollyal szeretek lőni – mondta el Anikó, és azt is elárulta, hosszú távú tervei vannak a sportággal.

– Szeretnék levizsgázni, hogy amatőr versenyekre járhassak. Szeretem a versenyhelyzeteket, felpörget, hogy a mellettem állónál jobbat lőjek. Már tudom, milyen elsütni a fegyvert, de ma is izzad a tenyerem az első lövésig.