Az utcán rabolták ki Tóth Verát

Az énekesnő így számolt be a péntek esti kirablásáról a Facebookon:

Eldöntöttem, hogy elmondom, mi történt velem tegnap éjszaka. Miért? Mert ezt tudnotok kel, hátha segít kicsit elgondolkozni, hogy mennyire fontos vigyázni a dolgainkra és nekem is egy nagy tanmese volt. Osszátok is meg, ha van kedvetek, minél több emberhez eljusson, hogy jobban odafigyelhessünk együtt! Történet:

Tegnap éjjel, a Jazzys koncertem után átmentem egy kedves barátnőm születésnapjára a VII ker. Rumbach Sebestyén utca 9-be, az RS9 színházba. Csak meg szerettem volna köszönteni és utána hazamenni. Meg is volt a dolog, hívtam egy taxit és mikor vártam az utcán, odajött hozzám egy kedves srác. Megkérdezte, hogy milyen buli van az RS9-ben és, hogy lemehet e? Én válaszoltam, szintén közvetlen, kedves stílusban, hogy nem zártkörű, szóval persze, bulizzon jól, de meggondolta magát és mégsem ment le... Elköszönt, de előtte megkérdezte, hogy Te a Vera vagy?

"Én bólogattam mosolyogva és elment. Majd elővettem a telefonom ,megnéztem hány óra van, mikor kell ideérnie a taxinak. Újra mellettem termett és megkérdezte, hogy adhatna e egy ölelést, mert nagyon szeret és jól esne neki... Én persze igent mondtam, mert alapvetően szeretem az embereket és soha nem taszítok el senkit, meg egy ölelés az nekem is jól esik. Olyan furcsa volt a mozdulata, nem volt természetes. Ahogy elengedtük egymást, két lány megjelent, az ajtóban, rájuk figyeltem, a fiú pedig ezalatt a pár másodperc alatt eltűnt, rossz érzésem volt és belenyúltam a zsebembe ..."

"Nem volt meg a telefonom, amit pár másodperce még szorongattam... Kirabolt, míg szeretettel, bizalommal álltam hozzá... Ha valaki esetleg találkozna egy átlátszó alapon, fehér mintás hátlapú Iphone sima 4-vel, akkor esetleg írjon nekem... hátha meglenne, de sajnos tudom, hogy erre nincs nagy esély.. Meg igazából az a lényeg, hogy az összes jegyzetem odaveszett, új dalötletek, zenei anyagok, fotók, fontos sms-ek, stb... Apukámtól kaptam azt a telefont, egy komolyzenész barátom hozta rá Hong kongból ezt a hátlapot, ami különlegessé tette, fontos eszköz volt a munkámhoz, az életemhez..

Én mindig hiszek a szebb és jobb világban, de ilyenkor annyira elmegy a kedvem, szomorú vagyok, elkeseredett és az általános biztonságérzetem is megingott.

Kérdem én: Többet ne engedjek magamhoz közel senkit? Féljek, hogy ellopja a dolgaimat? Nem szeretnék előítéletekkel élni és megfogadom, hogy soha többet nem vágom zsebre a telefonom, hanem beleteszem a táskámba és becipzározom... Vigyázzatok egymásra, az értékeitekre és magatokra legfőképpen... Szép estét!