Lakatos Márk Csepregi Évának öltözött

Óriási meglepetést okozott A Nagy Duett színpadán a különc divatszakértő, akiről kevesen gondolták, hogy ilyen remekül megállja a helyét egy Kossuth-díjas énekes oldalán – pedig Márk nem most kezdte énekesi pályafutását.

– Az első színpadi élményem az általános iskolában volt, egy farsangon, ahol Csepregi Évának öltöztem, és persze énekeltem is. Azt hiszem, akkor akasztottam ki először a környezetemet – meséli a stylist. – A középiskolai énektanárom később azt mondta, hogy érdemes képezni a hangomat, az élet azonban másfelé sodort. Idegenforgalmat tanultam, ösztöndíjjal Madridba kerültem, ahol az éjszakai élet legmélyebb bugyraiban mártóztam meg.

Márk egyébként már gyerekkorában imádta a divatot. ,– Állandóan stylingoltam az óvónőket – meséli. – Ötéves voltam, amikor anyukám elment egy fogorvoskongresszusra, őt akkor öltöztettem fel először, ám mégis a véletlennek köszönhető, hogy végül ez lett a hivatásom.

Márkot Nagy Ervin színész kérte fel, hogy találjon ki neki jelmezt egy vizsgafilmhez, majd egy fotózáson találkozott Zoób Katival, és mellészegődött. A híresség azt is elárulja, hogy ez miért nem tetszett a hazai divatszakma képviselőinek.  – Teljesen más területről jöttem, és egyáltalán nem tudtam kompromisszumokat kötni, a szakma nagy része fanyalgott rám. Mára már sokat változtam, és remélem, könnyebb velem együtt dolgozni. 

A stylist szerint az Én is szép vagyok és A Nagy Duett sokat segített neki abban, hogy a közönség elfogadja.  – Szeretném, ha úgy szeretnének az emberek, ahogy vagyok, bár valahol tudatosan provokálom a közegemet. Az emberek félnek attól, aki egy kicsit is más, a mai napig beszólnak az utcán csak azért, mert nem vagyok átlagos, sokszor kiabálják, hogy „ott megy a b…zi a tévéből”. Rosszulesik, hogy felcímkéztek, de én így vagyok szabad, és így tudok önazonos lenni.

Megszokni nem lehet a bántást, de az ember megtanulja, hogyan engedje el a füle mellett ezeket a megjegyzéseket.  Márk magánéletéről keveset tudni. Szinte sosem beszél arról, hogy van-e valakije, akivel megoszthatja a jó és rossz élményeit.  – Sok ember vesz körül, a család és a barátok, de nem vagyok párkapcsolati ember – legalábbis eddig nem voltam az. Elég jól elvagyok abban a közegben, amiben élek, és nem tudom, milyen éjjel-nap­pal együtt lenni valakivel. Szerelmem volt már, de klasszikus kapcsolatom nem. Sokat vagyok egyedül, de nem vagyok magányos.