Garami: a foci tart életben

Feltörekvő, ifjú szakemberek is példát vehetnének Garami Józsefről. Az MTK idős mestere korát ­meg­ha­zudtoló lelkesedéssel dirigálja csapatát.

A Békéscsaba elleni, 2-0-ra megnyert felkészülési mérkőzésen sem ült le egy percre sem, végig ott állt a ­kispad mellett, s hol ­csen­de­sen magyarázott a pályára lépőknek, hol – ha éppen arra volt szükség – kieresztette a hangját.

– A kor nem érdem, csak állapot – magyarázta évei számával kapcsolatban a mester, s csak legyintett arra, hogy a statisztikák szerint lassanként az európai edzői kar doyenje lesz. – Nem foglalkozom ilyesmivel, sokkal inkább azzal, hogy a felkészülés során a lehető legtöbb játékosnak alkalmat adjak a bizonyításra. Nem nagyon szeretem ezt a bezzeg a fiatalok így meg úgy szöveget, ők is szeretik ezt az életet, talán egy kicsivel többet panaszkodnak a kelleténél. De előbb-utóbb ők is leszoknak róla.

A jövő héten törökországi edzőtáborozás vár a csapatra, ahová természetesen Garami mester is elutazik. Más az ő korában talán otthon ülne a kandalló mellett, de akinek a labdarúgás az élete, aligha tud ennél jobb elfoglaltságot találni magának.

– Aki ötévesen kiment a pályára, az hetven fölött sem tud leszokni róla – magyarázta a szakvezető, aki 50-55 évvel ­fiatalabb ifjakkal dolgozik együtt. – A futball olyan, mint a drog. S különben sem állna jól a kezemben a metszőolló vagy a gereblye, így maradok a kispadon: azon ülve télen sem érzem a hideget.