Már csak rossz emlék a szolnoki asszonynak, hogy egy éve még 124 kilót nyomott. Ma már az utcán is utána fordulnak a férfiak.
Andrea világéletében kövér volt. Volt kitől örökölnie, hiszen egész családja hasonló problémával küzdött. Az iskolában remek céltáblája volt a többiek gúnyolódásának, barátai nem voltak, csak a süteményekkel és a csokoládéval ápolt jó viszonyt.
– Huszonkét évesen ismerkedtem meg a férjemmel az interneten, aki szintén túlsúlyos volt. Ő 134, én 124 kilót nyomtam – mesélte Andrea. 2009 szilveszterén barátaik előtt bejelentették: lefogynak. – Elkezdtünk mozogni. Tisza-parti sétákkal kezdődött. Eleinte öt, később már húsz kilométert gyalogoltunk naponta. Egy év kemény munkával lefogytunk 90 kilóra — emlékezett Andi, akinek a párja hivatásos katona.
Fél évig „fegyenc” edzéstervvel dolgoztak, ami a legkeményebb katonai kiképzésnek felel meg. Ebben volt fekvőtámasz, súlyzózás, alsó-, illetve felsőtestre izom-erősítő gyakorlatok. Pár hónap múlva már csak 67 kilót mutatott a mérleg, ezt a súlyt azóta is tartja Andrea.
– A párom most külföldön szolgál, küldjük egymásnak a fotóinkat. Megsúgom, egyre jobban beleszeretek. Korábban az evés volt a boldogságom. Elmaradt a tészta, a csoki, a kenyér. Maradt a hús, a saláta, de szalonnát tojással is ehetek. Havonta egyszer egy bűnözô- nap is belefér, mert tudom, hogy ledolgozom a konditeremben.
Andrea tudja, hogy az alakja a nagy súlyfölösleg leadásától még nem lett tökéletes, de bikinit fel mer venni, ha kimegy a strandra. A fodrászüzletben, ahol dolgozik ma már az egész napot képes végig állni, amire korábban képtelen volt. Régi ruháit bezsákolta és ismerősöknek elajándékozta.
– A régi osztálytársaim csak a hangom után ismernek fel. A nagymamám nem látott háromnegyed évig, és ő sem tudott hirtelen hova tenni. Az utcán is észrevesznek és leszólítanak, hogy adjak tanácsot. Ilyenkor hízik a májam, de az legalább már nem megy az alakom rovására – nevet Ollé-Nagy Andrea.
