Dől a pénz a magyar szerencsejátékosokhoz

Vanga asszony jóslatairól csak annyit: életében milliók tartották csalhatatlannak, 1996-os halála előtt pedig „végrendeletként” húsz évre látta előre a jövőt. „A kapzsiság visszaüt, az év vége előtt az emberiség rohanni kezd a vesztébe” – jósolta az akkor nyolcvanöt éves vátesz a világgazdasági válság első évére, 2008-ra. Nos, az idei „előrejelzés” ismeretében alighanem már túl leszünk ezen, de hogy a szerencse éve alatt mit értett Vanga, az egyértelműen nem derül ki belőle.

Lehet, hogy mindannyiunk sorsának boldogabbá válását jelezte, de az is lehet, hogy csak némelyekét. Hazájában, Bulgáriában mindenesetre az óév vége felé óriásit nőtt a szerencsevadászok száma – áll a felmérésekben. Az online pókernek például már kétszer annyian hódoltak, mint amennyien a múlt januárban, de tény: a Balkánon jóval kevesebben rabjai a szerencsejátékoknak, mint a világ más tájain.

A magyar rulettkirály

Idén éppen 150 éve annak, hogy megszületett Gály Lajos, a rulettkirály, akinek az élete remek példája a kártyaszerencse forgandóságának. Uradalmi tiszttartó fiaként mindig is a nagypolgárság és az arisztokrácia sorába szeretett volna emelkedni, ahova szellemi képességei és a kártya révén sikerült végül eljutnia. Az ország elitjét tömörítő Nemzeti Kaszinó is tagjai közé fogadta, ahol sikeres és népszerű játékosnak bizonyult.

A honi dicsőség hét éven át tartott, ám akkor tragikusra fordult a szerencse: egy hatalmas vagyonnak számító, hatvanezer koronás veszteség után párbajban szétroncsolt karral, birtokát elvesztve menekült el az országból – természetesen Monte Carlóba. Ám pénz nélkül a szerencsejáték európai fellegvárában nem sok jóval kecsegtette a sors.

Amikor már minden átmentett tartalékát is eljátszotta, és már élelemre kellett kölcsönkérnie egy kisebb összeget, Fortuna újra kegyeibe vette. A kölcsönt Lajos természetesen nem vacsorá-ra költötte, hanem feltette a rulettasztalra, megjátszotta a 17-est – és nyert. Az összeset felette a 17-esre, s újra nyert. Három a magyaré alapon, harmadszor is a 17-est választotta – s 30 ezer frankos kisebb vagyonnal távozott a kaszinóból! Így kezdődött két évtizedes tündöklése.

Vagyona tizennyolc év alatt az akkori időkben irdatlannak számító tízmillió frankra duzzadt, ám akkor ismét fordult a szerencse: mindent elvesztett. A végső bukás után Monte Carlo nagy veszteseinek sorsára jutott: írásba adta, hogy soha többé nem tér oda vissza, s  cserébe a kaszinó pénzéből hazautazhatott Budapestre.

Ő aki elkápráztatta Monte Carlo, Párizs és Osztende kaszinóinak csillogó világát, itthon a jobb helyeken már nem ülhetett asztalhoz, egyetlen szerelme szélhámos volt, aki maradék vagyonából is kiforgatta, majd elhagyta. A rulettkirály a Kerepesi temetőben koldusszegényen került föld alá. Ő is megtapasztalta hát, hogy a szerencse istenasszonyával csak flörtölni lehet, de házasságot kötni kilátástalan vállalkozás. „Nyerni lehet, veszteni muszáj, de visszanyerni lehetetlen” – szól a Gály Lajos által megfogalmazott szállóige.

Tuti szisztémája volt

Gály Lajos életéből nem véletlenül írt izgalmas, fordulatos és szórakoztató regényt Kellér Andor. Kétségtelen azonban, hogy a spanyol Gonzalo Garcia-Pelayo volt a rulett történelmének legnagyobb játékosa. Ám míg Gály teljesen ösztönös játékos volt, a spanyol egy rendszert dolgozott ki. Rájött ugyanis, hogy a rulettkerék leggyakrabban a 18, 29, 7, 28 és 12 fölött áll meg. Ezek lettek tehát az ő számai, s a világon elsőként velük nyert egymillió dollárt. Aztán abbahagyta. Egy darabig még tanította a játékot, majd dúsgazdagon meghalt.

Az ő sorsa azonban nem az átlagos szerencsejátékos sorsa. A pénzért űzött szenvedély mögött mindig ott lapult a tragédia árnya. Köztudott, hogy a kártyán elvesztett birtokok útját a dzsentrik korában halántéknak szegezett pisztolylövések jelezték. Sokszor akkora vagyonok úsztak el kártyán, ami még a királynál is kiverte a biztosítékot.

A puritánságáról ismert Ferenc József, aki a kopott díványát is inkább megstoppoltatta, mint hogy újat vegyen helyette, külön figyelemmel kísérte az arisztokrácia kártyacsatáit, s olyan is megesett, hogy egy nagyban játszó fő-urat örökre kitiltott Bécs tájékáról is. Igaz, gátat vetni a sokszor halálos áldozatokat szedő kártyaszenvedélynek ezzel ő sem tudott.

A fizetésképtelen adósok nem egyszer választották az öngyilkosságot a 24 órán túli rendezetlen kártyaadósságokkal járó kiközösítés helyett. Különösen a kispénzű katonatisztek között hódított a járvány, ám az Isten háta mögötti garnizonok unalmát elűző kártyacsatáknak általában csak áldozatai voltak. „Veszett több is Mohácsnál” – hangzott el sokszor a balszerencsés tisztek szájából, de egy idő után ezzel már nem vigasztalódhattak.

Packer, a nemzeti hős

A szerencsejátékok újkori történelmében már nem a függők a menők. Ausztrália leggazdagabb emberének és legnagyobb szerencsejátékosának tartották Kerry Packer médiamogult. Média- és szerencsejáték-vállalkozásaiból becslések szerint ötmilliárd dollár vagyonra tett szert. A 68 évesen elhunyt férfit az ötödik kontinens legnagyobb szerencsejátékosának tartották, ám halálakor az ausztrál miniszterelnök nagy ausztrálként méltatta, aki mindig hazája érdekeit tartotta szeme előtt.

Fortuna másik legendás kedvence, Archie Karas, a világ legnagyobb szerencsejátékosa még él. Ő az, aki húsz éve ötven dollárral a zsebében érkezett meg Las Vegasba, ott kölcsönkért még tízezret és hétlapos stud pókert kezdett el játszani. Fél év múltán már 17 milliója volt, de nem állt le. Ahelyett, hogy kivette volna a pénzt, a legmagasabb téteken kezdett el játszani kerek negyvenmillió dollárig jutott el. Csakhogy a vérbeli pókeres ennyinél sem áll le.

A szerencse megfordult, s a pénz kezdett elúszni. Régi magyar mondás szerint kártyás fiát édesanyja nem szidja, mert eljátszotta a fizetését, hanem azért, mert vissza akarja nyerni. Ez történt Archie Karassal is: két év alatt tapsolta el a negyvenmilliót. Pedig ha valakinek, neki aztán tudnia kellett volna megbecsülni a pénzt. Archie szegény családban nőtt fel Görögországban. Édesapja tehetséges építész volt, megélt, de hasznot már alig, vagy egyáltalán nem tudott kitermelni a családja számára.

Ahogy Archie mesélte: „Előfordult, hogy üveggolyózással kellett pénzt szereznem, és ilyenkor biztos kézzel kellett játszanom…” Alig 15 évesen elszökött otthonról, s meg sem állt Amerikáig. Archie Karas ma 57 éves és a nevadai Las Vegasban lakik, édesapja meghalt, de a családja továbbra is Görögországban él. A póker még mindig az élete, abból él, de mint mondja, ma már egy nagyobb nyeremény után le tud állni.

Pert nyert a pénzéért

Érdekesen alakult egy másik nagy ausztrál szerencsejátékos sorsa: húszmillió dollárt, mintegy 4,6 milliárd forintot játszott el a melbourne-i kaszinóban, majd perre ment a pénzéért. Harry Kakavas a Crown Casino kivételezett vendége volt, ám az ország egyik legmenőbb ingatlanügynökét elhagyta a szerencséje. 2005 és 2006 között több mint 1,5 milliárd dollárt forgatott meg, egy-egy parti alatt akár 300 ezer dollárt is kockáztatott. S óriási méretekben veszített – egy alkalommal például 28 perc alatt 2,3 millió dollárt.

Miután 20,5 millió dollárt bukott, beperelte a kaszinót Viktória állam bíróságán – a vád szerint a kaszinó nem teljesítette gondossági kötelezettségét. Kakavas úgy gondolja, a kaszinó tehet a veszteségéről, és még tizenötmillió dollárt akar az okozott kárért. Bár hihetetlenül hangzik, megnyerte a pert. Bírósági vallomásában a szenvedélybeteg játékos elmondta: önkorláto-zó programban vett részt, lényegileg kitiltatta magát az ország összes kaszinójából. Azt állította, hogy a Crown tudott erről, de nem foglalkozott vele, és továbbra is mindent megtett, hogy visszacsábítsa őt a kaszinóba.

A bíróság első fokon elutasította Kakavast, ám a Legfelsőbb Bíróság végül neki adott igazat, s ha nem is húszmilliót, 4,6-ot azért megítélt neki. – Már magában az a tény is jelentős, hogy Harry Kakavas eljutott a Legfelsőbb Bíróságig –nyilatkozta Nick Xenophon, egy szerencsejáték-ellenességéről jól ismert szenátor, aki szerint ez egy ritka győzelem. – A Legfelsőbb Bíróság húsz esetből jó, ha egyszer engedélyezi a fellebbezést, feltehetően a nagy volumenű esetekben, s Kakavasé akár egy új törvényt is eredményezhet a szenvedélybeteg játékosok védelmében.

Koroknai nyerésben

Kivételes év volt a magyar pókeresek számára a tavalyi. Koroknai András révén először jutott világbajnoki döntőbe magyar, de ShipTheFliip, Vzsolt800 (ezen e néven játszanak és ismertek onlinepóker-körökben) és Botond Balázs is nemzetközi szinten jegyzett eredményt ért el, írja a Póker Akadémia. A legnagyobbat kétségkívül Koroknai kaszálta, aki 6. lett a riói póker-világbajnokságon. Nem kevesebb, mint 3418 játékos ült asztalhoz a rajtnál, egyetlen napon még sosem gyűlt össze ekkora mezőny a vb-n. Az októberi döntőben Koroknai Andrásnak ugyan nem sikerült nyernie, de 1 640 902 dollár (több mint 364 millió forint) nyereménnyel zárt.

Az online póker legrangosabb rendszeres heti tornája a 215 dollár nevezési díjú Sunday Million. A július 15-i versenyre 5892 pókeres nevezett, a nyereményalap 1 178 400 dollár lett. A nyertes pedig egy magyar, ShipTheFliip lett, aki egyértelműen uralta a döntőt, s magabiztos játékkal nyert, 182 654 dollárt (közel 40 millió forint) kaszálva. Őt is felülmúlta Vzsolt800, aki 221 ezer dollárt (48 millió forint) nyert az online világbajnokságon.

Március 31-én rendezték a legrangosabb európai pókersorozatot, melyen ötszázhetvenen indultak, s a nyereményalap 2 764 500 euró volt. A magyar Botond Balázs a 4. helyen, 157 ezer euró (45 millió forint) nyereménnyel végzett.

Háromszoros mázli

Nem kártyaasztalnál történt, de ide kívánkozik: tavaly immár harmadszor nyert tekintélyes összeget egy anya és a lánya az Egyesült Államokban szerencsejátékon. Ezúttal a lánynak volt szerencséje: százezer dollárt – húszmillió forintot – „kapart össze” egy új sorsjegyjátékkal.

Előtte kétszer az anya nyert, másodjára 2007-ben 161 ezer dollárt (32 millió forint) lottón. A két nyeremény azonban eltörpül a legelső mellett, amely 15,5 millió dollár (bő hárommilliárd forint) volt. Ez a pénz még 1991-ben ütötte az anya markát. Hogy mire ment el, arra nem tért ki a BBC brit hírügynökség, márpedig valamire biztosan. A lány ugyanis diákhitelre szorult.