Nők miatt bukhat a Mars-expedíció

A világegyetemben nem emberi léptékű az időszámítás, ám a Mars-kutatással kapcsolatosan akár már a mi életünkben is óriási előrelépés várható. Egyes csillagászok egyenesen azt állítják, hogy a 21. évszázad a Mars évszázada lesz.

Mindez azért igen fontos, mert most már csaknem bizonyos, hogy a vörös bolygón hatalmas, jégbe zárt víztartalékok vannak. Ennek felszabadítása pedig utat nyithat ott az élet megteremtése előtt.

Igazi túlélőshow

Mindaz, ami az előttünk álló évtizedek alatt valósággá válhat, az egykor legfeljebb a sci-fi írók fantáziájában születhetett volna meg. A jelenleg ott tartózkodó Mars-járó minden bizonnyal több információt közvetít számunkra az elkövetkező években, mint amennyit eddig összesen megtudtunk a bolygóról. S a szakemberek már egy következő küldetés fejlesztésén dolgoznak. A NASA a héten jelentette be, hogy 2016-ban szondát indít a bolygó felszín alatti térségeinek megismerésére.

2010-ben Moszkvában indult az a „tudományos túlélő-show”, amelynek keretében szimulálták a teljes marsi expedíciót. A hat asztronauta 520 napot töltött teljes elzártságban, ahogyan egy valódi expedícióban történne. Szimulálták az utazást, a Marsra lépést, a visszatérést, és nem véletlenül: a mai tervek szerint 2040-ig egészen biztosan embert küldünk a Marsra.

Két amerikai tudós, Dirk Schulze-Makuch és Paul Davies szerint az emberiségnek minél előbb el kell kezdenie egy másik bolygó gyarmatosítását, és nem csupán a nap majdani felfúvódása miatt. – Be kell biztosítanunk magunkat arra az esetre, ha a Földön egy kisbolygó becsapódása, közeli szupernóva-robbanás vagy más okból katasztrófa következne be – véli a szerzőpáros, akik a Journal of Cosmologie című internetes portál által közölt tanulmányukban úgy vélik: a Mars gyarmatosítása két évtizeden belül elkezdődhet, később pedig akár a Naprendszeren kívüli megtelepedésre is szükség lehet.

Az első expedíciók valószínűleg 3-4 hetes ott-tartózkodással számolnak, ám a későbbiekben egészen biztos, hogy lesznek olyan emberek, akik sokkal hosszabb időt töltenek a Marson. Ám ott – hogy csak egyetlen veszélyt említsünk – rendkívül intenzív a napszél és a káros kozmikus sugárzások ereje. – Idősebb, hatvan év körüli embereket lenne célszerű kiküldeni, mert a marsi lét egészen biztosan lecsökkentené a résztvevők élethosszát az egészségügyi ellátás hiánya és a káros sugárzások nagyobb intenzitása miatt. Utóbbi a nemi szervekre is káros hatással van, így szexuálisan aktív embereket semmiképpen sem lenne ajánlatos küldeni – indokol Schulze-Makuch.

Szex és verekedés

Nagy kérdés, hogy a Mars jövőbeli telepesei között legyenek-e nők. Mára már bebizonyosodott, hogy fizikailag a hölgyek a legkeményebb kihívásoknak is meg tudnak felelni. Az is igaz, hogy a nők jelenléte kedvesebbé, elviselhetőbbé teheti a hosszú utazásokat, valamint a marsi létet.

Ugyanakkor azonban a nő egyben a legnagyobb konfliktusok forrása is lehet, amely egy kis létszámú csapat életét akár el is lehetetlenítheti. Kereszturi Ákostól, a legnevesebb hazai csillagászati szakírótól tudjuk, hogy volt már verekedés földi szimuláció során, egy antarktiszi kutatóbázison pedig hatan estek teherbe.

Emlékezhetünk arra a botrányra is, amikor Lisa Nowak kiképzett űrhajós több mint ezer kilométert autózva féltékenységből támadt egy asztronauta hölgytársára, aki ugyanarra az űrhajóskapitányra „bukott”, mint ő. – Türtőztetnem kell majd magam, ha meglátlak. Ösztönből tépném le a ruháidat, a földre döntenélek, és pokolian megdolgoználak. Alig várom, hogy kettesben legyünk – szólt a vetélytárs levele, ami nemcsak az éppen Föld körül keringő Oefelein kapitányhoz, de a megcsalt Lisa Nowakhoz is eljutott. Egy másik eset is figyelmeztető: a Mir űrállomás földi szimulációja során a kanadai Judith Lapierre miatt két férfi űrhajós verekedett össze. Képzeljük el, ha mindez a Marson történne! Hogyan lenne képes ezek után egymással dolgozni és élni a szűk létszámú telepescsapat? Arra pedig semmiféle ismere-teink nincsenek, hogy a súlytalanságban történő fogantatás miként befolyásolja az embrió fejlődését.

Márpedig előbb-utóbb menni kell. Legkésőbb a Napunk felfúvódásakor az emberiségnek keresnie kell valamilyen menekülési útvonalat, Naprendszerünkben ugyanis az úgynevezett lakhatási zóna ekkorra már a Föld pályáján kívülre kerül. A csillagászok szerint a drámai változások ötmilliárd év múlva következhetnek be: Napunk vörös óriássá nőve először elnyeli a Merkúrt, majd a Vénuszt, és bekebelezi a mi bolygónkat is. Vészes, ám elkerülhetetlen forgatókönyv. De talán mégis túlélhető. Egyre több tudós vallja, hogy más planétán is folytatódhat az emberi élet. Sokak szerint a bibliai Noé és az ő bárkája a kozmikus térben is valósággá válhat, amint sok-sok millió (milliárd?) év múlva űrbárkák sora indul el az emberiség új honfoglalására.

A jelenlegi tudásunk szerint az új terület meghódításában elsőként a Marsnak juthat főszerep. Ez a jelenleg rideg és hideg bolygó ugyanis alkalmasnak tűnik arra, hogy ott – akár több évezreden (vagy évmillión) át tartó – kísérletezést folytassunk, amelynek elsődleges célja: az élet megteremtése egy élettelen és jelenleg lakhatatlan égitesten.

A marsi utazás nehézségei

1. Sugárzás A hosszú út során az űrhajósok kikerülnek a Földet körülvevő mágneses térből, amely óv a káros sugárzások ellen. Nagy lehet a veszélye a rákos megbetegedéseknek.

2. Hajtóanyag Bizonyos számítások szerint egy emberi expedíció oda-vissza vitele csak gigantikus napelemekkel vagy az űrhajón elhelyezett mini atomreaktorral lehetséges. Bár ez utóbbi esetében elképzelhető, hogy az űrhajót landoláskor zöld tüntetők fogadnák – kérdés, ők hogyan jutnának fel.

3. Landolás Két szempontból is fejtörést okoz majd az irányítóknak és a mérnököknek. A ritka marsi légréteg miatt ugyanis a legnagyobb ejtőernyővel is túl erős lenne a becsapódás. Így minden bizonnyal fékezőrakétákra lesz szükség. A másik nehézség akkor adódik majd, amikor rendszeressé válnak az expedíciók, és mindig pontosan ugyanott kellene landolnia az űrhajóknak. A távolság, a ritka légréteg, az erős szélmozgások miatt ennek pontos kivitele igen nehéz.