Kiveri a biztosítékot a pólósok 7 milliója

Kemény Dénes a Digi Sport Reggeli Start című műsorában nyilatkozott a londoni eseményekről. Azt mondta, hogy egyelőre tele van érzelmekkel, inkább ősszel, amikor már lehiggad, határoz a folytatásról.

– Nem az a fontos, hogy januártól én ülök-e a kispadon – mondta a kapitány, akinek decemberig szól a szerződése –, hanem az, hogy le tudjuk- e vonni az elmúlt négy év tanulságait.

A szakember nevek említése nélkül kijelentette: néhány játékosa nem tudta megismételni azt a teljesítményt, amit a tavalyi vb-n nyújtott, emiatt ő sokszor keserűséget, tehetetlenséget és csalódottságot érzett a kispadon.

Ezzel függ össze, hogy egyre gyakrabban olyan hangokat is hallani, amelyek szerint a kudarcot jelentő ötödik helyért járó, fejenkénti hétmillió forint sok, az országnak – mivel 13 játékosnak, plusz az edzőknek is jár a jutalom – több mint százmillió forintjában van a lebőgés.

– Normatív támogatásról van szó, amit nem lehet utólag korrigálni – mondta Muszbek Mihály sportközgazdász. – Nem lehet figyelembe venni, hogy egy-egy sportágban hány induló között dől el a verseny, még ez a szisztéma a legigazságosabb.

Nem ért egyet a vélekedéssel Kolláth György alkotmányjogász.

– Nem a sportágak között kell különbséget tenni, hanem az egész rendszert törvények közé kellene terelni – fogalmazott. – Ahogy egy olimpiai bajnok fixen számolhat azzal, hogy 35 éves kora után kapja a járadékot, úgy az olimpiai jutalmazást is rendszerbe kell foglalni, nem szabad aktuálpolitikát csinálni belőle, így egyik rendszer licitál rá a másikra. Ha a törvény kimondaná, hogy a bajnokok, az érmesek az adott év átlagbérének x-szeresét kapják meg, kiszámítható lenne a sportolók számára is a rendszer. Most mindegyik kormány a hasára üt, és gyerekként bánik a sportolókkal, London előtt is azt mondták, utólag közlik az összeget, nehogy megzavarja a sportolók fejét a pénz. A hasra ütés szerint kialakított jutalmazási rendszer azonban ilyen irreális helyzeteket teremt.