Eltanácsolták az iskolából Sipos Pétert

Sipos Péter manapság már az Irigy Hónaljmirigy tagjaként ontja a poénokat. Ám nem mindig volt ez így. Péter egyáltalán nem készült a rivaldafénybe.

Gyerekként különös vonzalmat érzett a hidegtálak iránt. El is döntötte, hogyha nagy lesz, hidegkonyhai szakácsként keresi a kenyerét. Egy apró gond volt csupán: kifejezetten ilyen szakma akkoriban nem létezett.

– Mivel a sütiket is sze­rettem, köztes megoldásként cuk­rásznak jelentkeztem. Magatartási problémák miatt azonban sajnos kitettek az iskolából – mondta a Borsnak Peti, aki tántoríthatatlan volt, ezért tizennégy évesen, hat órában inasnak állt egy cukrászüzembe.

A mesterek szívesen tanították a szakma alapjaira a jó humorú srácot, aki annak ellenére élvezte a munkát, hogy szinte mindent elrontott. A torták díszítésével sikertelenül kísérletezett, így ennél egy sokkal egyszerűbb feladatot bíztak rá.

– Nekem kellett a tepertős pogácsát begyúrni, hajtogatni és a hűtőbe készíteni másnapra. Egyszer a főnök unokaöccse azt mondta, új receptet alkalmaznak, már fahéj is kell a tésztába – mesélte nevetve Sipos.

– Másnap reggel már a buszmegállóban éreztem a fahéj illatát. Ne tudja meg senki, mi várt rám. Aznap csak a szemetet seperhettem.

A tinédzser fiú sorozatos bakijai ellenére is megkapta ajánlólevelét, amivel a kezében már könnyedén felvették az iskolába, ahol lúdlábat, krémest és képviselőfánkot szeretett legjobban sütni.

A tanulóévek után a katonaságnál bizonyíthatta tudását, itt csakhamar megtanult főzni is, amit a mai napig szeret. Leszerelése után egy cukrászdában fagyit főzött és élvezte, hogy a pultnál csinos lányoknak csaphatja a szelet. Így ismerte meg huszonnégy évvel ezelőtt a feleségét is.

Sipos Péter ígéretesen induló cukrászkarrierjének egy, a főnőkével elmérgesedett vita vetett véget. Munkaadójával nem sikerült rendezni a kapcsolatukat, ezért hamarosan a Sipos család által üzemeltetett tisztítóban találta magát.

– Hat évig ruhákat festettem és szőnyegeket tisztítottam, majd egy diszkóban voltam anyagbeszerző. Időközben 1990-ben a barátaimmal megalapítottuk az Irigy Hón­aljmirigyet, ami szerencsére egyre sikeresebb lett. Ma már ez a hivatalos munkám.

A huszonkét éve pályán lévő mirigyek között Petin kívül autószerelőt, kőművest, víz-, gáz-, villanyszerelőt, és diplomást is találunk. Azt hihetnénk, hogy a fiúknak így könnyű a dolguk, ha mesteremberre van szükségük, hisz a csapat együtt kiad egy ezermestert.

– Hülye lennék őket hívni! Húsz éve nem dolgoztak a szakmájukban, kizárólag kárt okoznának!

(Folytatjuk)