Lakást szerzett a Bors az aligátorteknősnek

Kétnaponta egy kiló húst is megeszik a Galga-patakból kifogott aligátorteknőc. Hogy miként került oda, senki nem tudja. Az állatot most egy üres disznóól karámjában őrzik megtalálói.

– Hétfő délután kertet locsolni készült a sógorom és a fiam, ezért egy vödörrel lementek a Galga-patakhoz vízért. Ők vették észre az állatot, aki azonnal támadt – elevenítette fel Ádám Péter. – Egy horgászhálót rádobtunk, de pillanatok alatt azt is szétharapta. Végül egy lapát segítségével sikerült betennünk az ólba, és azóta ott őrizzük.

Az persze fel sem merült bennük, hogy visszaengedjék, mert rengeteg gyerek jár ide horgászni, akikre az állat életveszélyes. Jellemző, hogy a ház macskája próbált vele barátkozni, de válaszként harapást kapott az orrába.

– A fejét hátracsapva a farka tövéig is elér a szarus szájával. A lábai végén hatalmas karmok vannak. Megfogni nem mertem, lapáttal felemelve lehet akár tíz kiló is – mondja Péter.

Ideiglenes gazdái jól bánnak a fenevaddal: mindennap adnak neki friss vizet, amiben szeret fürdőzni is, fognak neki halat és békát.

– Nem is adnánk oda étteremnek, nehogy leves legyen belőle. Csak valamelyik állatkert vihetné el, ahol biztonságban tudjuk – mondta a férfi.

Az állat képét Ádám Péterék feltették a netre, hogy ezzel hívják fel a figyelmet arra, milyen veszélyes, ha megunt, egzotikus állatokat szabadon engednek.

A budapesti állatkert sajtósa, Hanga Zoltán elmondta, ők nem fogadnak be kidobott állatokat.

– Nem tisztázott a tulajdonjoguk, nem lehet tudni, hogy nincs-e valamilyen betegsége, és precedenst sem akarunk csinálni abból, hogy a megunt egzotikus állatokat hozzánk hozzák – mondta Hanga Zoltán.

A Bors több állatkertet is megkeresett, abban bízva, hogy valamelyik csak befogadja a vadállatot, akit Gabinak neveztünk el. (Biztosra mentünk, ugyanis csak szakember fogja tudni megállapítani, hím vagy nőstény-e a teknőc.) Volt, ahol esetleges fertőzéstől tartva, másutt a lény számára előírt hely hiányára, illetve az állat természetéből fakadó pusztításra hivatkozva hárítottak. Szeged azonban segített.

– Ha egyetlen környékbeli intézmény sem képes segítő kezet nyújtani, akkor a természetvédelmi mentőközpontunk fogadja az említett példányt, igaz, a szállításban sajnos nem tudunk segíteni – mondja Endrédi Lajos, a Szegedi Vadaspark gyűjteményi részlegvezetője. Hozzáteszi: – Két aligátorteknősünk már van, az új jövevénynek még tudunk helyet biztosítani, de ezzel ki is rakhatjuk náluk a „megtelt” táblát.