Fodrászból lett királynő Judith

A tinédzserkorú Szűcs Judith minden alkalmat megragadott, hogy énekelhessen. Naponta több koncertet adott kis számú, spontán összegyűlt közönségnek, akik csak akkor jöttek rá, hogy előadáson vannak, amikor megszólalt Judith csengő hangja. A nézők ugyanis egy szépségszalon vendégei voltak, és frizurát készíttetni mentek a helyszínre. Persze nagyon örültek a buliknak, a fodrászlányt pedig megállás nélkül agitálták: komolyan foglalkozzon az énekléssel. Judith a hetvenes évek elején azonban még nem tudott választani a két szerelem közül, így míg délelőtt kontyokat tűzött, délutánonként énekpróbákra járt.

– Már pici gyermekkoromban imádtam énekelni, általában otthon, a tükör előtt produkáltam magam. Mindennél jobban vágytam arra, hogy énekesnő legyek, de a szüleim határozott kérésére rendes szakmát kellett tanulnom, és mivel imádtam a szépítkezést és a szalonok hangulatát, a fodrászkodás mellett döntöttem – meséli a sztár.

– Abban az időben, ha kényszerítettek volna sem tudom eldönteni, melyik hivatást válasszam. De az élet – mint általában – most is meghozta helyettem a döntést.

A fiatal tehetség sokat járt énekstúdiókba, ahol személyes ismeretségeket kötött a korszak legünnepeltebb sztárjaival, így például Szécsi Pállal és Domján Edit színésznővel. Ez utóbbi volt az, aki tulajdonképpen rábeszélte és felkészítette Judithot az 1972-es Táncdalfesztiválra, ahol a Szólj már vagy kiabálj című dallal indult a versenyen, amit meg is nyert. Az énekesnőnek Domján Edit volt a koreográfusa. Egy ilyen kaliberű mentorral a háta mögött nem is dönthetett másként, mint hogy elindul a sztárság felé vezető úton. Az első fellépése óta húsz nagylemeze és nyolc kislemeze jelent meg. 1978-ban, 1979-ben, 1980-ban és 1983-ban is az Év énekesnője díj kitüntetettje, a slágerés lemezeladási listák állandó dobogósa lett. Judithnak köszönhető, hogy hazánkban meghonosodott a magyar nyelvű pop-diszkó stílus.

 (Vége)