Udvaros Dorottya: Imádok rocksztár lenni! - interjú

Címkék

T. T.

Létrehozva: 2015.11.12.

Énekesnői és színésznői pályafutásának két új állomásához érkezett Udvaros Dorottya. A Kossuth- és Jászai-díjas művésznő új lemezéről és filmszerepéről, szakmai csalódásokról és az éneklés szeretetéről mesélt a Borsnak.

Harminc év után most megjelent a második albuma. Miért várt ennyi ideig a Majdnem valakire?

Én nem kopogtattam sehol, hogy lemezt akarok. Ez nem kishitűség, inkább nem volt bennem ambíció, hogy nekivágjak. Prózai színésznő vagyok, és sokáig nem éreztem, hogy lemezt kell készítenem. Az Átutazót egyszeri ajándéknak tartottam, és azt gondoltam, hogy ettől egy életre boldog lehetek.

Hogyan jött az ihlet az új dalokhoz?

Egy Cseh Tamás-dal kapcsán együtt dolgoztam Hrutka Róberttel, és annyira megtetszett az érzékenység, ahogy Tamás dalait áthangszerelte, hogy kértem tőle egy dalt. Erre ő Bereményi Gézával írt hármat, aztán kaptam még kettőt. Ekkor valami beköltözött a gerincem helyére, azonnal meghallgattam őket, és azonnal elsírtam magam. Gyönyörűnek találtam, és mámoros boldogságban úsztam.

Hogyan jellemezné ezt a lemezt?

Nem kimondottan a szerelemről szól. Inkább arról, hogyan viszonyulunk egymáshoz, hogyan érezzük a másikat és azon belül önmagunkat.

Élvezi az énekesnő szerepét?

Imádok énekelni, és imádok rocksztár lenni! (Nevet.) Őrületes élmény, amikor az ember a prózából bekerül a zenébe. Szeretem a hivatásom, és imádok több oldalas Shakespeare-monológokat mondani, de amikor a színpadon énekelhetek, és körülöttem csodálatos zenészek játszanak, ezt az élményt semmihez nem tudom hasonlítani.

Hamarosan bemutatják a Kút című filmet. Miért jelentős alkotás ez az ön számára?

Gigor Attilát már évek óta szerettem volna felkérni, hogy rendezzen nekem egy darabot. Aztán egy nap felhívott, és felkért a szerepre. Azonnal igent mondtam, és csak az érdekelt, hogy ő rendezi a filmet.

Ezek szerint fontosabb a munkatárs, mint maga a szerep?

Igen. Nekem soha nem volt szerepálmom, és nem vágyakoztam feladatokra. Csak az érdekel, hogy kivel játszhatok együtt, ki rendez, és hol van az a közeg, ahol a munkafolyamat zajlik. Engem mindig ez foglalkoztat, ezért sosem érnek csalódások. Én olyan emberekkel szeretek dolgozni, akik bennem meglátnak valamit, ami éppen abban a szerepben érdekes lehet.