Bud Spencer: Sosem gondoltam, hogy színész lennék

Felesége, unokái körében fogadta a Frizbi stábját Carlo Pedersoli. A Bud Spencer néven legendává lett egykori olasz úszóbajnokhoz a Bors is elkísérhette Hajdú Pétert, sőt a kemény öklű igazságtévőből bölcs öreg úrrá lett Piedone készségesen válaszolt kérdéseinkre is. A TV2 műsorában nem titkolta: életét meghatározzák a nagy filozófusok, és van, aki inspirálta is őt.

– Az egyik nagy filozófus, aki hatással van rám, Descartes. Ő mondta, amit mindenki tud: Cogito ergo sum, azaz gondolkodom, tehát vagyok! Na most én úgy látom, ha nem eszem, akkor nem is tudok majd gondolkodni, hiszen akkor meghalok. Így szerintem Eszem, tehát vagyok. Ez lett az új könyvem címe is, amiben nem csak étel-, hanem életrecepteket is bemutatok. Főleg a filozófusokkal kapcsolatos gondolataimból – mondta a kamerák kereszttüzében.

Azt is elárulta, már most tudja, hogy jövőre mivel rukkol ki: – Évek óta írok dalokat, zenét, szöveget egyaránt. Jövőre szeretném bejárni a világot, és előadni őket – magyarázta, és néhány nótáját el is énekelte a műsorban.

A Bors kérdéseire más titkairól is beszélt a magyar Piadone-rajongóknak.

– Hogyan tudta kezelni és feldolgozni, hogy ekkora sztár?
– Sosem gondoltam azt, hogy sztár vagyok. Azt sem, hogy színész. Fura kettősség ez, hiszen a forgatásokon szinte folyamatosan a nyomomban volt egy-két ember. Az egyik a ruhámat igazgatta, a másik az arcomat festegette, volt, aki a kívánságaimat leste, éppen azt, mire lenne szükségem. Majd, amikor hazaértem, fáradtan leültem a székre, és megkérdeztem egy családtagomat, hozna-e egy pohár vizet. Erre az volt a válasz: dehogy hozok, tölts magadnak!

– És hogy lett egyszerre a legnagyobb hollywoodi sztár szinte nulla előképzettséggel?
– Az angollal nagyon sokat bajlódtam. Sokat foglalkoztak velem, hogy felkészüljek a szerepre, de nem volt egyszerű, mert vagy a szövegre koncentráltam, vagy az adott helyzetben a gesztusokra, a mozgásomra, a reakcióimra kellett figyelnem. Ez nekem nehezen, de egész őszintén: nem is ment. Pedig a mozivásznon, hatszor nyolcméteres méretben a legkisebb szájmozgást is észre lehetett venni. Én általában így megtanultam az angol mondatok elejét, meg az utolsó két szótagot, a mondat közepén meg csak valamit motyogtam a számmal. A hangot úgyis utólag, szinkronstúdióban vettük fel. Az angolnál csak a magyarral lennék nagyobb bajban, szerintem az a világ legnehezebb nyelve. Koso­nom – mondta magyarul, és kacsintott!

– Mi Bud Spencer titka? Tudja?
– Oh, hát persze! Több elméletem is van, miért szeretik ennyien a mai napig. Bud Spencer mindig azokkal harcolt, akik gyakorlatilag semmittevéssel, kényelmes élettel voltak hatalmon, vagy éltek jómódban. És Bud Spencer mindig ellenük lépett fel azok nevében, akik rengeteget dolgoztak, robotoltak a megélhetésükért. A másik, ami fontos elem, hogy hiába csattantak százával a pofonok, vér, törött láb, kéz sosem volt a filmjeinkben. Soha. Ha vér folyt volna, akkor feltehetően Bud Spencer is egy csapásra gonosszá válik.

– Hogy szolgál az egészsége?
– Fél éve volt egy nehezebb időszakom. De most már kezdem összeszedni magam. Nem félek az elmúlástól. Azt gondolom, hogy abban a pillanatban, hogy megszületünk, halálra is vagyunk ítélve. Én is! Kíváncsian várom, mert érzésem szerint az éle­tünket csak álmodjuk. Ami az után jön, az lesz az igazi.

(A Frizbinek adott interjút teljes hosszában csütörtökön este láthatják a TV2-n!)